A német egység ügye és a kiegyezés
A német egység ügye és a kiegyezés
Magyarország ügyét megint a nemzetközi körülmények változása mozdította ki a holtpontról. A Kossuth-emigráció növekvő aktivitása következtében 1863-64 során több fegyveres szervezkedés kezdődött Magyarországon. Ezeket a hatóságok ugyan sorra felszámolták, de arra figyelmeztettek, hogy Magyarországon továbbra is van bázisa a fegyveres ellenállásnak. Ugyanakkor Deák és párthívei többször is jelezték, hajlandóak az 1848-as alap felülvizsgálatára és a közös ügyek kérdésének megtárgyalására, tehát arra, hogy "saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatásának biztosításával összhangzásba" hozzuk. Bár Deák és társai részéről ez volt a legtöbb, ameddig elmehettek, az uralkodó számára egyelőre még ez is sok volt. Egy újabb külpolitikai kudarc azonban alaposan megváltoztatta a helyzetet.
Ausztria és Poroszország között 1848 óta tartott a vetélkedés a Német Szövetség vezető szerepének megszerzéséért. A sokáig eldöntetlen küzdelemben alapvető fordulatot jelentett, amikor 1862-ben Otto von Bismarck lett a porosz miniszterelnök és külügyminiszter. Bismarck a német egység vérrel és vassal történő megvalósításának híveként elhatározta Ausztria kiszorítását a Szövetségből. Miután mind Francia-, mind Oroszország jóindulatát sikerült biztosítania, s sikerült kiprovokálnia Ausztria hadbalépését, a porosz csapatok 1866. július 3-án Königgrätznél megsemmisítő vereséget mértek a cs. kir. hadseregre. Kossuth ismét abban reménykedett, eljött az idő a Habsburg-birodalom felszámolására; azonban csalódnia kellett. Bismarck csupán megleckéztetni akarta I. Ferenc Józsefet. A katonai vereség újabb lökést adott a már folyó kiegyezési tárgyalásoknak. Miután Deák és követői megmaradtak korábbi követeléseik mellett, az eredmény már csak idő kérdése volt. Hiába folytattak Kossuth és párthívei propagandahadjáratot a kiegyezés ellen, hiába tiltakoztak a nemzetiségi képviselők, a megegyezési szándék erősebb volt az érzelmi érveknél. Ausztriának saját nagyhatalmi helyzete fenntartása, Magyarországnak saját biztonsága érdekében volt szükség a kiegyezésre. A kiegyezés nem jelentette a birodalom valamennyi problémájának megoldását, de megkönnyítette kezelésüket. A külügyi, hadügyi és részleges pénzügyi közösség rendszere kiegészítve a birodalom két felének belkormányzati önállóságával fél évszázadra működőképessé tette Európa egyik legösszetettebb államalakulatát. A kiegyezés esélyt jelentett a gazdasági felzárkózásra, esélyt a nemzeti konfliktusok békés megoldására; olyan esélyt, amivel lehetett élni s el is lehetett azt szalasztani.
I. Ferenc József koronázása
H. R.
