A Fuggerek
A Fuggerek
Az 1526 után részekre szakadt ország két uralkodója, I. Ferdinánd és János király is igényt tartott a Fugger-szerződésekre, a Fuggerek 1527 tavaszán János királlyal szerződtek a rézbányákra, majd mivel hamarosan a Habsburg-ági főúr is királlyá lett, országbírójává pedig Thurzó Eleket választotta, a Fuggerek máris vele kötötték meg az új szerződést. 1529 őszétől ismét János király kerekedett felül, s a következő év januárjában a Fuggerek ismét vele szerződtek. 1546-ra I. Ferdinánd e bányákat az alsó-ausztriai kamara felügyelete alá helyezte, s ezzel azok állami tulajdonba kerültek, ekkor a Fuggerekkel már nem újították meg a szerződéseket. Ennek természetesen volt egy másik oka is, mégpedig az, hogy akkor a Fuggerek már az Újvilágból szállított ércekhez is olcsón hozzá tudtak jutni, s fölöslegessé vált számukra, hogy a több ezer munkást foglalkoztató magyar Fugger-Thurzó-vállalkozást, tehát az egyre dráguló magyarországi bányahelyeiket fenntartsák.
A Thurzó család néhány tagja kamaragróf, illetve főkamaragróf volt Körmöcön, de ez nem jelentette azt, hogy az illető egyben grófi méltósággal is rendelkezett. A főkamaragrófok ugyanis 1528-tól a magyar királyi udvari Kamara alá tartoztak. A Kamara ellenőrizte később a bánsági bányaigazgatóságot is, valamint a harmincad- és sóhivatalokat Kassán, Temesen, Szepesen, Zágrábban, Máramaroson és Zomborban. A kamaragrófi hivatalok 1873-ig álltak fenn, s vezetőik a főrangú családok tagjai közül kerültek ki, Thurzó Ferenc például 1549-től 1556-ig töltötte be e posztot, majd utóda a Pálffy, a Majthényi, a Zichy, a Kolonich, az Erdődy, a Grassalkovich, a Semsey, a Majláth, a Széchen és a Keglevich család egy-egy jeles tagja lett.
Végül is néhányan jól meggazdagodtak a Thurzó-Fugger-vállalkozásból, de többen a nyugat-európaiak közül, mint az itthon maradottak közül, amit az is jelez, hogy Magyarországon a Fugger névből alakult ki a fukar szó.
