A vasérc kora
A vasérc kora
Ami a korai vasérctermelést illeti: egyrészt a nyugati határszélen folyt vastermelés – valószínűleg a vastermelő szervezetről kapta az elnevezést a Vasvár nevű helység is -, de emellett északon, pl. Rudabányán már a korábbi századokban is volt vasércbányászat. (Rudabánya nevében a rudo szláv eredetű szó, s vasat jelent).
A vasat aránylag egyszerű eljárással, földbe vájt, tapasztott kemencékben kohósították. Ennek a központja a Gömör-szepesi-érchegységben volt, s emellett folyamatosan fejlődött az erdélyi vasércbányászat is. A vasbucáknak vashámorokból való feldolgozásáról az első okleveles adatunk 1344-ből való, s ez a Csetneken (Gömör vm.) folyó vaskohászatról tudósít. A 14. századtól kezdve a Garam és a Hernád közötti terület volt a magyarországi vaskohászat központja. Az első magyarországi nagyolvasztót 1693-ban építették Libetbányán. Mindez a hazai igényeket nem fedezte, így számos vállalkozó külföldről hozta be a vasat, s ugyanígy nem fedezte az igényeket ólom- és higanytermelésünk sem, kősóban azonban nem szorultunk behozatalra.
Kohó laboratóriuma
