Mindnyájan ismerjük a szólást: "A színfalak mögé pillantani." Napjainkban már inkább átvitt értelmű; annyit jelent, hogy valaminek a felszíne mögötti lényege iránt érdeklődünk, olyan összefüggéseket és titkokat tárunk fel, amelyek egyébként rejtve maradnának. A színfal, a kulissza maga (a szólás eredeti fogalma) kiszorult a modern, hivatásos színházak színpadáról. Áttekintésünkben a szólást azonban mindkét értelmében használjuk, vizsgálva egyrészt a színpad tárgyias, kézzelfogható világát, másrészt az értelmi okfejtés eszközeivel közelítünk a művészi alkotótevékenység módszereihez, sajátosságaihoz, amelyeket mi, nézők általában az érzelem nyitottságával szoktunk élményként átélni és megőrizni.
A színház varázsa: Csodaszarvas népe(Arvisura Színház, 1991. Rendező: Somogyi István)
Friedrich Schiller, a nagy német drámaíró ezeket írta az emberben szunnyadó játékösztönről (1794): " .. az ember csak akkor játszik, amikor a szó teljes értelmében ember, és csak akkor egészen ember, amikor játszik." Ily módon a szabadság filozófiai fogalmához kapcsolta a játék képességét, amelyről ezután még megállapította: "Amint megmozdul a játékösztön, amely tetszést talál a látszatban, mindjárt követi az utánzó alkotóösztön is, amely a látszatot mint valami önállót kezeli."
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.