A klasszicizmus építészete
A klasszicizmus építészete
Két egészen korai példát, az Isidoro Canevale (1730-86) tervezte váci székesegyházat (1762-77) és a váci diadalkaput (1762) kivéve, csak az 1800-as évek elejére, a későbarokk építészet különböző irányzatainak szívós továbbélése mellett jelentek meg a klasszicizmus ízlésvilágát tükröző épületek. Ekkortól az 1840-es évekig ez lesz a domináns stílusjelenség hazánkban. Az európai művészetben kialakulására a felvilágosodás eszméi hatottak a 18. század közepétől, amihez J. J. Winckelmann (1717-68) esztétikai rendszert és programot kapcsolt: az emberi és a természetes fogalmait az antik művészet példáiban találta meg.
A hazai klasszicizmus forrása, a klasszicizmus latinos – francia, és elsősorban olaszos – változata volt, annak ellenére, hogy a mesterek túlnyomó többsége Ausztriából települt át. Az építési konjunktúra elsősorban a városok gyors növekedését eredményezte. Különösen Pest emelkedett ki, és vált az ország kulturális és szellemi központjává. Túllépve a középkori városfalakon, minden irányban terjeszkedni kezdett, elsősorban észak felé, ahol ekkor épült ki a szabályos utcahálózattal rendelkező Lipótváros. A növekedés szabályozására már 1805-ben, József nádor utasítására, Hild János (1766-1811) kidolgozta Pest városrendezési tervét, majd 1808-ban létrehozták a Szépészeti Bizottságot. Feladata az egységes városrendezési elvek betartatása, ezért a terveket jóváhagyásra be kellett nyújtani a bizottsághoz. A bizottság nemcsak az utcavonalakat, a kétemeletes beépítési kötelezettséget és az azonos párkány magasságot írta elő, hanem azt is, hogy céhbeli mesterrel dolgoztassanak. Ezzel biztosították, a bizottságban minden mesterséget egy-egy taggal képviselő céhek foglalkoztatottságát. Tovább éltek azonban a hagyományos megrendelési formák is; a korszak elején kapta az utolsó jelentős megbízást az udvari építészek köréből Johann von Aman (1765-1834), az ő tervei szerint épült fel az 1847-ben leégett Német Színház (1808-12). Külföldi építészeket is foglalkoztattak főúri és egyházi megbízók. Az Esterházyak szolgálatában állt Charles Moreau (1758-1810), aki Kismartonban a kastély átalakításához 1800 körül készített nagyszabású terveket, amiből csak a kerti homlokzat és az angolkert néhány kisebb épülete valósult meg, Nagygannára pedig mauzóleumot tervezett (1808-18) a család számára, egyesítve a családi kripta és plébánia templom funkcióját. Rudnay Sándor esztergomi érsek az új főszékesegyház és prímási palota megtervezésével a bécsi építészeti hivatalban dolgozó Kühnel Pál (1765-1824) kismartoni építészt bízta meg. Az építkezés hosszan elhúzódott (1822-64), a kivitelezést végző Packh János (1796-1839), majd halála után Hild József (1789-1867) a terveket módosította. A hosszanti, középen négyezeti térrel és kereszthajóval bővített alaprajz Kühnel, a kripta elhelyezése Packh, a főhomlokzat hatoszlopos portikusza a két oldaltoronnyal és a kupola Hild nevéhez kapcsolható.
Az egyházi építkezések jelentősége ekkor már a világi építkezések számához képest jelentősen csökkent, azonban a protestáns felekezetek és az izraeliták csak II. József türelmi rendelete után láthattak hozzá korlátozás nélkül templomaik felépítéséhez. A katolikus egyház is csak ekkor tudja felépíteni legjelentősebb templomait. Kialakul a hazai templomoknak egy jellegzetes, először a váci székesegyházon megjelenő főhomlokzati megoldása: oszlopos, nyitott előcsarnok, két oldalán zömök toronnyal, közöttük a kupolával. Ilyen a már említett esztergomi főszékesegyház, Hild József fő műve az egri székesegyház (1831-37), a szatmárnémeti székesegyház (1830-37), és ilyen lett volna eredetileg a Péchy Mihály (1755-1819) tervezte debreceni református templom (1805-27) is, azonban a kupola kivitelezésére még nem akadt vállalkozó.
A felpezsdülő közéletnek mindenekőtt kulturális igényeit kellett kielégíteni. Az állandó színházépületek közül a legkorábbi a kolozsvári (1805-27), Alföldi Antal műve, a legfontosabb a később átépített, majd lebontott ifj. Zitterbarth Mátyás (1803-67) tervezte Pesti Magyar Színház (1835-37), mely később a Nemzeti Színház lett. A 19. században épült színházak még a kastélyszínházak páholysoros kialakítását követik. Egészen új típus a vigadó, mely táncmulatságok, hangversenyek, társasági összejövetelek tartására egyaránt alkalmas. A hazai klasszicizmus kiemelkedő alkotása volt Pollack Mihály (1773-1855) pesti Vigadója (1832-36), 1849-ben osztrák bombák pusztították el. A hazai adottságokat kihasználva országszerte épültek fürdők, a balatonfüredi, pöstyéni, herkulesfürdői és Hild József Császár-fürdője (1841-45).
A reformkorban a politikai élet legfontosabb színtere a megye. Sorra épülnek a vármegyeházák: Székesfehérváron (1806-36), Szekszárdon (1828-38) Pollack Mihály, Kaposváron (1829-32) Török Ferenc (1779-1832), Makón (1836) Ghiba Antal, Balassagyarmaton (1834-35) Kasselik Ferenc (1795-1884), Pesten Hild János (a középső szárny), Düttrich József (a Semmelweis utcai szárny) és ifj. Zitterbarth Mátyás (a Városház utcai főépület) tervei (1805-38) szerint. Legkiérleltebb Pollack szekszárdi épülete. Zárt főhomlokzata kétszintes, középen kiugró, hatoszlopos timpanonnal lezárt portikusszal. Téglány alakú egységes alaprajza belsőudvaros.
A számarányokat tekintve városi lakóházat építettek a legtöbbet, különösen Pesten, ahol egész terek épültek elsősorban az 1838-as árvíz után, az ekkor megalkotott új építési szabályzat alapján, azonos beépítési elvek szerint. Különösen híres volt az egykori Kirakodó tér, ma Roosevelt tér, ahol a szabályos utcavonalon kétemeletes, azonos párkánymagasságú, földszinten árkádos épületek sora vette körül a teret. A pesti klasszicizmus egyik jellegzetessége volt, hogy a polgári családi házak, bérházak és az arisztokrácia palotáinak homlokzati megoldása között nem volt lényeges eltérés. Jellemző vonásuk a síkban tartott homlokzat övpárkányokkal, később a középrész óriáspilaszterekkel való tagolása, az ablakok feletti íves vagy háromszög alakú szemöldökpárkány, a visszafogott, kevés helyre összpontosított szobrászi dísz, a kapubehajtók hangsúlyos kialakítása. A fennmaradtak közül megemlítendő Pollack saját háza, Nádor utca 2., az általa tervezett volt Festetics-palota, Nádor utca 9., vagy a Hild József által tervezett volt Tänzer-ház, Akadémia utca 3.
Építőművészetileg jelentősebbek a kastélyok. Méretük szerint változatosak, de alapvonásaik közösek. Általában kétszintes kiépítésűek, a földszint kiemeltebb jelentőségét az ablakok nagyobb méreteivel is jelzik. A bejárat és a kert felőli homlokzat kialakítása egyformán hangsúlyos, a kőoszlopos portikusszal, a sarkokat rizalitokkal emelik ki. A kastélyok zártságát a körülöttük kialakított festői hatású, a szabad természetet utánzó angolkertekkel ellensúlyozzák. A belső általában egyszerű, díszesebb kialakítású helyiségek a díszterem, a könyvtár és a kápolna. Ilyenek a lovasberényi Cziráki-kastély (1804 után), a Pollack tervezte dégi Festetics-kastély (1815-19), a csákvári Esterházy-kastély (1823), és a Hild József tervezte gyömrői Teleki-kastély (1837-41).
A korszaknak nemcsak hazai viszonylatban, hanem a hasonló európai művekhez hasonlítható kiemelkedő fő műve a Magyar Nemzeti Múzeum Pollack Mihály tervezte épülete (1836-46). A méltóságteljes külső, a belső terek reprezentatív és funkcionális kialakítása a korszakban egyedülálló.
A Vigadó főhomlokzata. Tervezte Feszl Frigyes 1859-ben, épült 1860-64 között
