Tengeri és tavi üledékek feldarabolódása

Full text search

Tengeri és tavi üledékek feldarabolódása
A miocén elejétől a Dél-Dunántúl legnagyobb részére tengeri üledékképződés nyomta rá bélyegét. A legkülönbözőbbféle agyag-, márga-, homok- és mészkőrétegek vastagsága helyenként a 3-4000 métert is eléri. Az üledékképződés ugyanakkor korántsem nyugodt környezetben zajlott: az alsó- és középső-miocén szigettengert – a közép-magyarországi sáv mentén – heves vulkáni működés tűzijátéka borította fénybe. A tűzhányó-tevékenység magyarázata leginkább az északon, az Európai-tábla előtt húzódó óceáni (vagy átmeneti) kéreg szubdukciójának, nevezetesen a Pelso-lemeztöredék alá bukásának egy korábbi szakaszában rejlik. Az igen változatosan működő, hatalmas mennyiségű tufát, kisebbrészt lávát felszínre hozó tűzhányók többségét azóta – a Kárpát-medence süllyedésével – fiatalabb üledékek fedték be; ma azon eltemetett vulkáni vonulat részei, amely a Zalai-dombság délkeleti csücskétől a Somogyi- és a Tolnai-dombságon, a Dél-Mezőföldön, majd az Észak-Alföldön át egészen az Északkeleti-Kápátok előteréig tart. A kisebb felszíni előfordulások közül mindenekelőtt az észak-mecseki andezitek, riolittufák említendők.
A felső-miocénban tovább tartó tengerelöntések alatt már a Paratethyshez: a Földközi-tengertől keleten elkülönült víztömeghez "tartoztunk". Az ennek részeként (majd róla lefűződve) legnagyobb kiterjedését a felső-pannonban elérő Pannon-beltó a Dél-Dunántúlon csupán a Mecsek és a Villányi-hegység legmagasabb részeit nem borította el: néhol sok száz méter vastag homokos-agyagos üledékei a mai dombvidékek "magvait" képezik.
Az üledékek lerakódása már az alsó-miocéntól kezdve is nyugtalan – az alpi hegységképző mozgások hatása alatt álló – térszínen ment végbe. A szerkezeti mozgások a pannon végén és a pleisztocén elején azután felerősödtek. Ekkortól számíthatjuk a mai dombvidék születését: a Dunántúl területe kiemelkedett, s az egész országra jellemző, északkelet-délnyugati és rájuk merőleges törések, vetők mentén dombsági térszínné tagolódott. A laza pannon üledékek különböző magas "rögei" természetesen nyomban pusztulni kezdtek. A pleisztocénban – a Zalai-dombság keleti szélén és a szigethegységeket délről, utóbb északról megkerülve – megjelent a Kisalföld felől érkező Duna, s a térszínt a kiemelkedő Dunántúli-középhegységből déli irányban folyó kisebb-nagyobb patakok is szabdalták. A Mezőföldön a felvidéki patakok egy része, északi részén esetleg a későbbi Balaton árkába térülő Duna is keresztülfolyhatott. Az immár sok helyütt folyóvízi hordalékkal fedett pannon rögöket – főként a pleisztocén periglaciális időszakaiban – a talajfolyás-lejtőmarás tovább szelídítette, amihez a pleisztocén végén még csak hozzájárult a lösz néhol több tíz méter vastag lepleinek lerakódása.

Perm-alsó-triász homokkő-konglomerátum a Nyugati-Mecsekben: a Babás szerkövek

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi