A Dunántúli-dombság
A Dunántúli-dombság
A Dél-Dunántúl pannon-beltavi üledékek alkotta, rögökre darabolódott dombsági területeit különböző vastagságú lösz, homok és folyóvízi hordalék fedi; északkeleten az alacsonyabb Mezőföld már átmeneti táj az Alföld felé. A dombvidék déli bástyái a Mecsek és a Villány enyhébb éghajlatú, ritka növényeket rejtő, változatos felépítésű mészkőhegységei, az alacsonyabb Mórágyi-rög tömbje pedig az itt felszínre bukkanó ún. migmatitos gránitból áll.
Uránt "jelző" ökörfarkkóró: a növény igen gyakori a Mecsek urántartalmú homokkövén
A Zala, a Balaton, a Duna és a Dráva között fekvő, igen változatos felszínű terület túlnyomórészt dombsági táj, amelynek déli részét alacsonyabb-magasabb, eltérő kőzetekből felépült szigethegységek szegélyezik. A Dél-Dunántúlon elterülő Somogyi-, Tolnai- és Baranyai-dombságnál általában alacsonyabb térszín az északkeleten a Tétényi-fennsíkig nyúló Mezőföld, amely éppen alacsonysága, ebből adódó melegebb, szárazabb éghajlata és gyérebb növényzete folytán átmeneti táj az Alföld felé (sokan oda is sorolják).
Zselic: tájház-múzeum Szennán
Változatos mélyszerkezet, tagolt domborzat
Feketeszén, márvány, bauxit
Fordulat a krétától a harmadidőszakig
Tengeri és tavi üledékek feldarabolódása
A tagolt dombvidéket lösz és homok fedi
