Az Alpokalja
Az Alpokalja
Az ősfenyveseiről, ősgesztenyéseiről is híres, legnedvesebb éghajlatú nagytájat – amelyet tágabb értelemben nyugat-magyarországi peremvidéknek is neveznek – határszélünkön a Keleti-Alpokhoz tartozó, más-más korban gyűrődött Soproni- és Kőszegi-hegység átalakult kőzettömege szegélyezi. Keleten a peremhegység kisebb-nagyobb jégkori folyók összeolvadt hordalékkúpjába simul bele; délen az Őrség, a Hetés és a Göcsej ugyancsak kaviccsal fedett, de dimbes-dombosabb vidéke országunk legszebb tájai közé tartozik.
Csillámpala a Kőszegi-hegységben
Akár földtani, akár felszínalaktani felépítését ha tekintjük, Magyarország nyugati peremvidéke egyik szomszédjához sem hasonlít; ugyanakkor önmagán belül sem egységes táj. Mindenképpen hozzá tartoznak az Alpok idősebb-fiatalabb nyúlványai – a Soproni-, a Kőszegi-hegység és környékük -, előterükben az Alpokból eredő folyók összeolvadt hordalékkúpja – a Vas-Soproni-síkság -, még keletebbre pedig a hasonló eredetű Kemeneshát és délnyugati folytatása, a Vasi-hegyhát. Délen a Zalai-dombság besorolása már bizonytalanabb: mélyszerkezetét tekintve a Dunántúli-középhegységhez, kavicstakaró-maradványai szerint az Alpok előtti hordalékkúphoz tartozik (az újabb tájbeosztások ez utóbbit veszik figyelembe); dombsági felszíne ugyanakkor – hagyományosan is – a Dunántúli-dombvidékhez sorolja.
A jeli arborétum
Átalakult kőzetek az Alpok keleti csücskén
Mészkőrögök, tengerüledékek, hordalékkúpok
RITKA NÖVÉNYEK, ARBORÉTUMOK
