A magyar államnyelv második megszületése

Full text search

A magyar államnyelv második megszületése
Az 1868-as országgyűlés ismét bevezette a magyar államnyelvet; a nemzetiségi törvény biztosította minden polgár számára az anyanyelv szabad használatát, sőt, akár etnikai alapon is, a kulturális-gazdasági szervezkedést. Deák és Eötvös joggal lehetett büszke arra, hogy a kontinens első nemzetiségi (ma úgy mondanánk: kisebbségi) törvényét alkották meg. Ehhez hasonló csak az 1867. decemberi osztrák alkotmány volt, amely tudomásul vette, hogy Ausztria területén különböző „néptörzsek” élnek.
A magyar fővárosban, Budapesten alakultak meg a többnyire az állam peremterületén élő kisebbségek (szlovákok, románok és részben a délszlávok) kulturális szervezetei; itt kezdtek el működni az első anyanyelvi nyomdák. A nemzetiségek képviselői mindezt kevesellték, a románok és a szlovákok a törvény elfogadása után meghirdették a politikai passzivitás programját. 1867-től 1918-ig nyílt egyedül magyar megoldási lehetőség arra, hogy a jogosan kivívott magyar nemzetiségi és nyelvi jogokból a többi nemzetiség is részesülhessen. Az 1868-as törvény adta az egyéni jogokat, de ezután már kollektív jogokra is szükség lett volna. Deák és Eötvös pozitív célkitűzéseitől azonban a Monarchia fölbomlásáig a magyar és nemzetiségi érdekek csak távolodtak egymástól. 1875-ben betiltották a Maticát és a szlovák gimnáziumokat, 1879-ből a nemzetiségi népiskolákban, később a középiskolákban bevezették kötelező tantárgyként a magyar nyelvet. 1898-ban a községneveket magyarosították, 1907-től pedig már összes nemzetiségi iskolában a magyar a tanítási nyelv. A külföldi sajtóban sorra cikkeznek a magyar nacionalizmus ellen (Tolsztoj, Björnson, Wattson).
Bár a dualizmus „gyümölcseiből” minden nemzetiség részesült: elindult a magyar és nemzetiségi polgárosodás; jelentősen fejlődött a gazdaság; a kor magyar politikusai nem értették, hogy a nem magyar ajkú polgárok miért tartották ennek ellenére rosszabbnak az 1867 utáni helyzetüket. Az ok az volt, hogy egy 1874. évi törvénnyel megsemmisítették a magyar királyságon belül korábban létezett minden (így az etnikai-nemzeti) autonómiát. A polgároknak nem lehettek rendi, etnikai és egyéb közösséghez tartozásból eredő kollektív jogaik. Holott a Kárpát-medencében élő népek évszázadok óta hozzászoktak a különböző szintű kollektív jogokhoz, autonómiákhoz. A 13. századtól beáramló közösségek vagy személy szerinti kiváltságokat (hospes-, azaz vendégjogokat) vagy kollektív jogokat (határőrvidékek, jászkunok, felvidéki és erdélyi szászok) kaptak.
A Monarchiának két uralkodó nyelve lett: a német és a magyar; s ez a nem magyar közösségek polgárosulásának gátjává lett. Hiszen minden közösség az anyanyelvén keresi anyagi-szellemi érvényesülését; ez antropológiai törvény és jog.

Szlovákiai magyarok tiltakozása az anyanyelv korlátozása miatt

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi