A honfoglalással kezdődött meg a mai értelemben vett – területi – nyelvjárások korszaka. A lakosság zömének feudális röghözkötöttsége teremtette meg a nagyobb léptékű nyelvi differenciálódás feltételeit. Az ómagyar kor folyamán (tehát a mohácsi vészig) ez a folyamat töretlenül tartott, és kifejlődtek a mai nyelvjárástípusaink legfőbb jegyei, de az előállt különbségek mértéke elmaradt a nyugat-európai nyelvekben tapasztalhatóktól. Köztudomású, hogy egyes német, francia, olasz nyelvjárások között olyan nagy különbségek alakultak ki, amelyek már a kölcsönös megértést is akadályozzák vagy lehetetlenné teszik. A magyarra ez nem jellemző. Galeotto Marzio, Janus Pannonius kortársa a magyar viszonyokról szólva megjegyzi: „a magyarok, akár nemesek, akár közrendűek, ugyanazon módon használják a szókat, és minden különbség nélkül beszélnek”. Tudjuk, hogy ez a megállapítás elnagyolt, és inkább a nyelvhasználat esetleges társadalmi különbségeire teszi a hangsúlyt, de összehasonlítása nagyon tanulságos: „Ugyanis, hogy Itáliáról szóljak – írja Galeotto –, nálunk akkora a beszédbeli különbség, hogy a városi polgár a falusi embertől, illetőleg a kalábriai az etruszktól [toszkánaitól] annyira eltér beszédjében, hogy igen nagy nehézség forog fenn a megértésben”.
A magyar nyelvjárások nagy területi egységei
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.