A legelterjedtebb álláspont szerint irodalmunkban a líráé a vezető szerep, s hozzá képest az epika meglehetősen lemaradottnak mutatkozik, főként ha a világirodalomra is figyelünk. Volt azonban néhány korszak, s ilyen két világháború közötti is, amelyben csaknem egyenrangúak a teljesítmények. Elég csupán Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső munkásságára utalni.
A József Attila halála utáni évtizedben mintha nem a lírai összteljesítmény, hanem Füst Milán, Márai Sándor, Németh László, Illyés Gyula, Déry Tibor epikája lenne jelentősebb. E reményteljes folyamatot akasztotta meg a kommunista irodalompolitika 1948 táján. Aszályos évek következtek, régen látott mélypontról kellett és lehetett 1955 körül visszatérni a kiindulóponthoz.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.