Sánta Ferenc (1927–)

Full text search

Sánta Ferenc (1927–)
Az Emberavatás antológia vezéregyénisége, Sánta Ferenc egy klasszikus értékűnek bizonyult elbeszéléssel mutatkozott be. A Sokan voltunk önéletrajzisággal átitatottan szól arról a szegénységről, amelyik az életet végigküzdendő feladatnak látja, amelyben helyt kell állni, bármi történjék is. A közösség szigorú erkölcsi törvényei késztetnek a jóság, szeretet, tisztesség szerinti életre, amelynek két tartópillére a munka és a család. Az irántuk való hűség az emberi lényeg hordozója. Nincs olyan élethelyzet – sugallja az író –, amelyben hűtlenek lehetnénk eszményeinkhez, s legfőbb kötelességünk: embernek maradni. 1956 tapasztalatai azonban kétségessé teszik a helytállás lehetőségét is, s ennek megfelelően módosulnak a témák és a kérdések. A hatalom természetrajza kerül a középpontba, hatalom és erkölcs viszonya. Mindez világtörténelmi összefüggésekbe helyeződik: van-e haladás az emberiség történelmében, van-e értelmük a forradalmaknak?
Ez a módosuló írói mondandó már nem fejezhető ki a korábbi, ösztönös írói magatartással, a lírai típusú novellákkal. Az újabb művek tudatosan arra törekednek, hogy térben és időben általános igazságokat ábrázoljanak. A lírai helyett intellektuális lesz a látásmód, gyakori a parabolikus szerkesztés. Változatosabbak az írói eszközök, korábban elsősorban a hangnem, a stílus, a próza ritmusa idézte a népköltészetet. Visszafogottabban, de ez is megmarad. Viszont elmélyül egy még lényegibb hatás: a népköltészet szemléleti, szerkezeti, jellemábrázoló tulajdonságaiból fakadó.
Az írói világkép mozgását az újabb elbeszéléseknél is összetettebben mutatja meg a hatvanas évek első felében keletkezett három regény. Keletkezését tekintve az első Az áruló (megjelent 1966-ban), amely az 1956 nyomán szükségszerűen felmerülő történetfilozófiai kérdésekkel néz szembe. Az etikus történeti cselekvés lehetőségeit keresi, a huszita háborúk korába helyezi a bevallottan meditáció céljára megszerkesztett történetet, amely négy magatartásformát mutat be: a forradalmár, a reformer, a világból kiábrándult értelmiségi és a történelem viharait pusztán elszenvedni képes paraszt figurájában, s velük szembesül az ötödik magatartás, az Íróé, a pártatlan szemlélőé-megítélőé.
Az ötödik pecsét (1963) koncepciója az alkotó etikai nézetein alapul. Az etikai töltés háttérbe szorítja a szereplők különböző világnézeti beállítottságát, és így az írói szándék szerint nem az az elsődleges, hogy ők valamilyen filozófiai-politikai eszme mellett elkötelezik-e magukat, hanem az, hogy hallgatnak-e a minden emberben meglévő erkölcsi ítélőképességre.
A Húsz óra (1964) regényvilágában a történelmi és az etikus cselekvés egymáshoz közelítő fogalmak. A választott életanyaga.
Egy magyar falu 1945 utáni közel húsz esztendejének története a zárt közösség sorsán keresztül a magyar történelem menetének tipikus tükrévé is válik. A regény szerkezetileg húsz fejezetre tagolódik. Az egyes fejezetekben riportszerű és szociografikus eszközök felhasználásával egy-két sorsot s jellemet ismerhetünk meg. A mű mégsem bomlik novellafüzérré. Ezt nemcsak a falusi közösség azonos élményei akadályozzák meg, hanem az is, hogy másképpen, más látószögből beszélnek ugyanarról. A központi alakokról minden fejezetben többet és többet tudunk meg. Ez a vibráló soknézőpontúság teszi lehetővé, hogy az igazság minél teljesebben kibontakozhasson, hogy objektív kép alakulhasson ki. S ugyanezt erősíti az is, hogy több a centrális szerepű idősík az emlékezésekben. Ezzel a technikával kétszáz oldalon a nagy regényfolyamok teljessége idézhető fel.

Sánta Ferenc

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi