Sarkadi Imre (1921–1961)

Full text search

Sarkadi Imre (1921–1961)
A második világháborúval kezdődő korszak kínjainak és éles fordulatainak egyik legjelentékenyebb epikus megörökítője Sarkadi Imre. Pályakezdő novelláinak központi témája a világháború (A szökevény, Pokolraszállás), a személyiség fenyegetettsége, s ugyanezt az élménykört a mítoszok világába is átteszi (Kőműves Kelemen, A szatír bőre). Egyik hőstípusa a szenvedő ember, aki nem tud ellenállni a gonosznak, aki tehetetlen az embertelenség erőivel szemben. Az emberiség szégyenét cselekvésre képtelen, de gondolkodó emberként éli át, s utólag ítéletet mond. A másik póluson pedig, a gonoszság tobzódásának nyomasztó élményétől determináltan úgy vélik, hogy ha ellenállni úgysem lehet, akkor segíteni kell a gonosznak, s az abszolúttá váló rossz talán önnön ellentétébe is átcsaphat, s akkor értelme lehet az azonosuló pokolraszállásnak.
A fordulat évének hatására Sarkadi gyors és radikális írói személyiség- és szemléletátformálást hajt végre. Elbeszéléseinek középpontjába a szenvedő helyett a cselekvő ember kerül. A szövetkezeti gazdálkodás útjára lépő, annak nehézségeivel birkózó parasztság sorsát elemezte szociografikus részletezéssel (Gál János útja, Kútban). Őt is megérintette a sematizmus, az életigazságot nem mindig tudta a művészi igazság szintjére emelni.
1955-ben újabb szakasz kezdődött munkásságában. Hogyan kell élni? – kérdezi elsők között. Kérdése a művek világában inkább így hangzik: hogyan nem szabad élni? és hogyan kellene élni? Hősei számára a beilleszkedés a létező szocializmus rendjébe nem közvetlenül politikai-világnézeti síkon probléma, hanem az életforma síkján. Többre vágyó nyugtalanság vibrál bennük, személyiségük teljesebb megvalósítását keresik, de éppen a legalapvetőbb emberi szükséglet, a munka, méghozzá rendre az alkotó jellegű értelmiségi munka válik számukra tartalmatlanná, s így a többre vágyás célt téveszt, tragédiákat okoz. Munkájukkal, hivatásukkal kerülnek diszharmonikus viszonyba az utolsó pályaszakasz műveinek hősei. Most már nem az elbeszélés, hanem a kisregény (Viharban, Bolond és szörnyeteg, A gyáva) és a dráma (Oszlopos Simeon, Elveszett paradicsom) a fő műfajai. Sarkadi Imre utolsó művei 1961-ben, a konszolidáció nyers szakaszának végén úttörő jelleggel hangsúlyozták az egyetlen élet jelentőségét, s ezzel segítettek nagy és illúziós történelmi távlatokból a tekintetet közelre irányítani: arra a jelenre, amely az éppen élőknek mégis a legfontosabb.

Sarkadi Imre 1958-ban

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi