SZÁZADFORDULÓ A KÖLTÉSZETBEN (Eisemann György)

Full text search

SZÁZADFORDULÓ A KÖLTÉSZETBEN
(Eisemann György)
A századvég a magyar művészet egyik legnagyszerűbb szakaszát nyitja meg. Látványosan fejezi ki minden kultúra alkotóerejének kettős irányát: értékőrzés és értékteremtés kölcsönösségét. E korszak egyszerre figyelt történelmi hagyományainkra és a modernség európai távlataira.
Arany János és Ady Endre között a magyar irodalomban nem tűnt fel velük egy sorba állítható lírikus tehetség. A századvégi költészetben ugyanakkor nagy lendületet kapott az a történeti változás, melyet – ma már általánosan alkalmazott szakszóval – a modernizmus kialakulásának nevezhetünk, s amely a Nyugat első nemzedékének jelentkezésében érte el első hazai csúcspontját. Ekkor kezdenek bontakozni a klasszikus modernség olyan jellegzetes irányzatai, mint a szimbolizmus, a szecesszió, az impresszionizmus. Megindul a korszak meghatározó európai gondolkodóinak recepciója – itt különösen Nietzsche, s a korábban alkotó, de hatásában ekkor kiteljesedő Schopenhauer nevét kell említenünk. Új dimenzióba érkezik az emberi individualitásnak a reneszánsz óta uralkodó formája: a modern szubjektum radikálisan átértelmezi kapcsolatát a társadalommal és a történelemmel, a hagyományos integratív tudatformákkal (vallás, nemzet). A „minden Egész eltörött” (Ady) nietzschei élményében a századvég művésze egyre kevésbé érzi úgy, hogy valamilyen átfogó léttörvény részese lenne, egyre kevésbé lát lehetőséget a tradicionálisan egységes világmagyarázatra. Sőt, önmagában is felfedezi az ellentéteket, a tudattalan mélységeket, a kiszámíthatatlan erőket. Mégis ragaszkodik a külvilágot és a belvilágot egyaránt megragadó, teljes és összefüggő létmagyarázathoz. Csakhogy nem a romantikus ethosz és önmegvalósítás egyetemesnek tartott értékrendje szerint, hanem mindent individualitására vonatkoztatva, s minden jelentést eszerint megteremtve. A költői nyelvben innen fakad a mindig egyénibb alakzatokra törő, sajátos-sosemvolt megoldásokat kereső, a köznyelvi normáktól távolodó, folyvást megújuló formálás igénye.

Szabolcska Mihály – „A családi érzés poétája: erre van a legtöbb gondja, ezt dalolja a legtöbb bensőséggel” írta róla Alszeghy Zsolt A XIX. század magyar irodalma c. könyvében

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi