Ahol a kőzettestek elcsúsztak egymáson
Ahol a kőzettestek elcsúsztak egymáson
Nem lenne teljes a képünk a metamorfózis lefolyásáról, ha nem említenénk meg egy rendkívül érdekes és megjelenésében is egyedülálló kőzetet a területről. Ez a leukofillit, amely a kristályos kőzetek között általában vékony zónákban jelenik meg. Leginkább a csillámpala- és gneisztakarók határán fordul elő, de más tektonikai síkokban is gyakori. Képződése a nagy takarós mozgások során jelentősen megnövekedett helyi nyomás és a jelenlevő illók (elsősorban H2O) hatására történt, gyakorlatilag a legnagyobb kőzettestek fő elcsúszási síkjai mentén. A határszélünkön levőkhöz teljesen hasonló kémiai összetételű és megjelenésű metamorfitokat az Alpok számos helyéről ismerünk, igaz, az Alpok közepén a jóval nagyobb nyomás miatt a leukofillittől eltérő ásványos összetételű kőzetek keletkeztek. A leukofillit ez utóbbi, ún. fehér palák rokonának tekinthető. A kőzet erősen palás-leveles megjelenésű, kézzel viszonylag könnyen morzsolható, zsíros tapintású. Színe hófehér, és különösen napsütésben igen szépen csillog, ezt a benne levő nagy mennyiségű színtelen kloritnak, a leuchtenbergitnek, illetve a kevesebb muszkovitnak köszönheti. Ezen kívül jelentős mennyiségű kvarc is található benne; a többi elegyrész elenyésző mennyiségű.
Gyűrt leukofillit Sopronbánfalván
