Sziget a határ mentén
Sziget a határ mentén
Soprontól északra, Fertőrákos mellett mintegy 3 négyzetkilométernyi területen (aminek kb. egyharmada hozzánk, a többi része Ausztriához tartozik) lapos dombhátak emelkednek ki a fiatalabb üledékek alkotta környezetből. Kőzetei az Alsó-kelet–alpi takarórendszer Wechsel egységéhez tartoznak, annak legkeletibb felszíni előfordulásai. E felszínen csak szegényesen feltáruló képződmény jobb megismerését számos mélyfúrás segítette elő. A terület kőzetei igen változatosak. Megtalálhatók a csillámpalák, de sokkal változatosabb ásványos összetételben, szemcseméretében és színben, mint a Soproni-hegységben. Gyakran jelentős mennyiségű (és esetenként nagyméretű) földpát fordul elő bennük, de jelentősek azok a változatok is, amelyek grafitos anyagot tartalmaznak. A grafit az eredeti üledékes kőzet szerves anyagának metamorfózisával alakult ki, és a csillámpalának jellegzetes szürke színt ad. Gyakori az amfibolit-amfibolpala-amfibolgneisz kőzetegyüttes is. Kémiai és ásványos összetételük több mindenben eltér a csillámpalákétól. Legfontosabb elegyrészük a zöldamfibol. (Noha ez az ásvány szabad szemmel feketének látszik, mikroszkóp alatt gyönyörű zöld színével rászolgál a nevére.) A kőzetben jelentős az albit és a klorit menynyisége is, sőt sok helyütt a gránát is megtalálható. A területen a gneisz is képviselteti magát, mégpedig gránát tartalmú mikroklin-albit muszkovitgneisz formájában. Érdemes megemlíteni továbbá az apatitdús kőzetlencséket, amelyek viszonylag sok sugárzó anyagot (uránt, tóriumot) és ritkaföldfémeket tartalmaznak. Leukofillitet a Soproni-hegységihez hasonló megjelenésben, de jóval alárendeltebb menynyiségben szintén találunk.
Földpát-reliktum (fekete-fehér, jobbra) és újonnan képződött muszkovit (lila-narancssárga) kerekded, fekete-fehér kvarcszemcsék között a soproni gneiszben (Kő-hegy). Mikroszkópi felvétel
A kőzetek sokféleségének okát elsősorban az eredeti kőzetsorozat változatosságában kereshetjük. Kezdetben egy valószínűleg ópaleozoikumi üledékgyűjtőben jól rétegzett vulkáni-üledékes, majd később vulkáni eredetű törmelékes és márgás-meszes sorozat halmozódott föl, amelybe homokos üledékek és szervesanyagban dús rétegek is települtek. A variszkuszi regionális metamorfózis során ez az egész összlet amfibolit-zöldpala fáciesű metamorfittá alakult. A gneiszeket – hasonlóan a Soproni-hegységhez – itt is gránitintrúzió benyomulása, majd (már az alpi hegységképződéskor) annak progresszív metamorfózisa hozta létre.
