Ércbányászat a római kor óta

Full text search

Ércbányászat a római kor óta
A Kárpát-medencében a bronz- és vaskori, szórványos bányászkodást követően (pl. a Kőszegi-hegységi Szent Vid-hegyen a környék rézércéből bronzeszközöket készítettek) a római korban indult meg igazán – felszíni érckibúvásokon – a nemesfém- és vasércbányászat (Erdélyi-érchegység: Verespatak [Roşia Montană], Szörényi-érchegység: Vaskő [Ocna de Fier]). A nemesfémeket pénzérmék veréséhez és ékszerkészítésére, míg a vasércet nyilak, sisakok, lándzsák és szerszámok előállítására használták. A Fejér Codex Diploma Hungariae I. szerint Szent István király 20 vasásót adományozott a pécsváradi apátságnak, hogy a „Monte Ferreo”-n található ércet kitermeljék. A honfoglalás után a nemesfémbányászat és a hozzá kapcsolódó pénzverés királyi előjog lett, ami már a tatárjárás előtt és azután is jelentős jövedelmet biztosított az államkincstárnak. A középkori színesércbányászatban a 12. századtól a szepes-gömöri (Rozsnyó) és erdélyi (Vajdahunyad) vasérc, majd a 14. századtól a besztercebányai rézérc évi több ezer tonnás kitermelése európai jelentőségűvé vált. A nemesfémbányászat a 13. század második felétől indult ugrásszerű fejlődésnek; az alsó- és felső-magyarországi, valamint erdélyi lelőhelyek az akkori európai aranytermelés egyharmadát (2,5 t/év) és ezüsttermelésének egynegyedét (10 t/év) adták. Akkoriban a felszínközeli ún. oxidációs és cementációs öv telepeit művelték. A korabeli lelőhelyek legjobbjai közé tartozott a királyi bányavárosi címet kapott „aranygombos” Telkibánya és az ezüst- és rézérctermelést folytató Rudabánya. Az ércek felszíni és kisaknás (ún. horpás) fejtése után a középkor második felében egyre inkább a föld alatti, tárós művelésre tértek át. S bár Amerika felfedezésével a kárpát-medencei ércbányák európai jelentősége visszaesett, továbbra is fontos állami bevételi forrást jelentettek. A 17-18. század fordulóján az évi aranytermelés 5 t, az ezüsttermelés 25–30 t, a rézfémtermelés 500–600 t fém volt. A rendszeres érckutatás a Kárpát-medencében a 18. század második felében indult meg, majd a 19. század vége felé elterjedt a nagyüzemi méretű külfejtéses és a föld alatti bányászat (Rudabánya, Ötösbánya [Rudnany], Gölnicbánya [Gelnica], Alsósajó [Nizná Slana]). Ebben az időben tárták fel a régi nemesfém-lelőhelyek mélyebb szintjeit (Selmecbánya [Branská Štiavnica], Körmöcbánya [Kremnica], Felsőbánya [Baia Sprie], Aranyosbánya [Baia de Arieş], Nagyág [Săcărâmb], Zalatna [Zlatna], Abrudbánya [Abrud]), s ekkor nőtt meg ugrásszerűen a színesfémérc-termelés is (Recsk–Lahóca-hegy, Gyöngyösoroszi, Rozsnyó [Rožňava], Herzsabánya [Herja], Kapnikbánya [Cavnic], Balánbánya [Balăn]).

 

Magyarország nemesfém-, színesfém- és kősóbányái a 11–15. században
A 20. század első felében a felszínközeli telepek szinte teljesen kimerültek, így az ércbányászat a mélyebb (5–600 m mélységű) szintek felé tolódott el. A nyersanyagkutatás a 20. század második felében érte el csúcspontját, amikor a korszerűbb módszerek segítségével a rejtett telepeket, illetve a régi középkori bányák mélységi forrásait is sikerült megismerni. Ennek eredményeképpen új metaszomatikus–szkarnos, valamint porfiros rézérctelepeket tártak fel (recski mélyszint, Selmecbánya, Déva [Deva], Rosia-Poeni, Újmoldva [Moldova Nouă]). Az üledékes érctelepek közül a két világháború között vonták komolyabb művelésbe a mangánérctelepeket (Úrkút, Eplény); az 1950-es évektől az uránérckutatás eredményeképpen Pécs–Kővágószőlős megkutatása és művelésbe vonása volt a legjelentősebb. Ezzel egyidőben a „hadigazdálkodás” keretében több kis felszínközeli és néhány mély ércbányában is megindult a kitermelés (zengővárkonyi, tornaszentandrási és martonyi vasérc, szabadbattyáni ólomérc, pátka–kőrakáshegyi és pátka-szűzvári ólom-cinkérc, pákozdi fluorit). A tervgazdálkodásról a gazdaságos bányászatra való fokozatos áttérés jegyében már az 1980-as évek elejétől kezdve sorra bezártak a részlegesen kimerült ércbányák (recsk-lahócai rézérc-, rudabányai vasérc-, gyöngyösoroszi ólom-cinkércbánya). Az új gazdasági szemléletnek tudható be az is, hogy nem kezdték meg a recski megkutatott mélyszint színesfémérctelepének kitermelését. 1991-től a térség országaiban – a koncessziós érckutatási és bányászati feltételek kialakulásával – elsősorban a nemesfémércek iránt nőtt meg a külföldi tőke érdeklődése.

Rudabánya város 14. századi pecsétnyomója

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi