A magyar földtudományi szókincs eredete (Kázmér Miklós)
A magyar földtudományi szókincs eredete
(Kázmér Miklós)
(Kázmér Miklós)
A mai értelemben vett földtudomány mindössze két évszázada alakult ki. Tárgyára, az élettelen természetre vonatkozóan azonban természetesen már eleink is rendelkeztek ismeretekkel; erről a tudásról beszéltek, írtak, mégpedig olyan szavak felhasználásával, amelyek később az ásványtan, földtan, őslénytan stb. szakszavaivá váltak. Alábbiakban – időrendi sorrendben haladva – röviden áttekintjük, hogyan jött létre ez a szókincs, milyen szavak alkotják; ezek mikor, honnan és milyen módon kerültek nyelvünkbe. Néhány, a hatalmas szókészletből válogatott példán be is mutatjuk szakszavaink születését, életét és elavulását.
Bármely szakszó eredetének, első használójának, történetének kiderítése csak hosszadalmas, tüzetes vizsgálattal lehetséges. Ezért – jelen terjedelem korlátainál fogva – rövid áttekintésünkben csak vázlatosan követjük végig a földtan tudományában alkalmazott szókincs kialakulását és fejlődését, nyelvünk finnugor gyökeréig visszanyúlóan. Kísérletet teszünk a főbb forrás- (eredet-) csoportok körvonalazására, az új szavakat hozó korszakok elhatárolására, és ily módon a szakszókincs történeti rétegeinek felismerésére.
A szókincs rétegei
Finnugor eredetű szókincs
Török hatás
A honfoglalás után: szláv és német hatás
A nyelvújítás
