Dániel
Dániel – ('Isten bírája') a négy „nagy” próféta egyike, a nevét viselő könyv (Dán) központi alakja. Jeruzsálem első ostroma (Kr.e. 598) után hurcolták babiloni fogságba. Ifjan tanújelét adta bölcs ítélőképességének (lásd Zsuzsanna), majd három társával együtt királyi szolgálatra képezték ki (lásd Azariás1), s Nabukodonozor király magas állásba helyezte. ~ megfejtette a király jósálmát, aki ezért bizalmasává fogadta, és nevét Baltazárra változtatta. Utóda, Belsazár lakodalmán a próféta megfejtette a falon megjelent titkos írást, és megjósolta a babiloni birodalom közeli bukását. Ez beteljesedvén, az új király, Dárius fogadta kegyébe ~t, de a próféta irigyei elérték, hogy a király oroszlánverembe vesse, ő azonban sértetlenül került elő a fenevadak közül. Ez az epizód a könyv deuterokanonikus (csak a katolikus kánonban szereplő) záradékában Cirus nevéhez kapcsolva megismétlődik. – Ellentétben a másik három nagy prófétával (Izaiás, Jeremiás, Ezékiel), ~ nem szerzője, hanem csak fiktív hőse a nevét viselő könyvnek, amely a Kr.e. II. században keletkezett, és a belefoglalt jövendölések a szeleukida vallásüldözés (lásd Makkabeusok) konkrét eseményeivel kapcsolatosak. Szerepel a könyvben egy látomásokról szóló rész is (7–8 fej.), amely az apokaliptikus irodalom első ismert példája, és hatott az újszövetségi Jelenések könyvére. A ~ név egyébként Ezékielnél (14,14) fordul elő Noé és Jób nevével együtt, s mint az ősi időkből való igaz emberek egyike szerepel. Az apokaliptikus könyvek szerzői hagyományosan tekintélyes bibliai személyiségek neve mögé rejteztek, a ~-könyv írója ezért választhatta az Ezékielnél említett legendás személyt könyve hőséül. – A keresztény művészetben az oroszlánok között sértetlenül álló ~ látható Bordone, Tintoretto, Leyden, Cortona, Bloemart, Lebrun és mások vásznain; a próféta jelen van sok olyan képen is, amelyeken lásd Belsazar, Zsuzsanna és Cirus a központi alakok. – ~ zenei portréja megtalálható Händel Belsazár és Zsuzsanna, valamint Walton Belsazár lakomája c. oratóriumaiban.
