A magyar terv lényege
A magyar terv lényege
A magyar csapatok tevékenységének alapját a már korábban ismertetett 25. sz. német direktíva képezte.
A 3. hadseregparancsnok szűk törzsével 9-én 23.00-kor érkezett meg Kiskunhalasra. Ekkor már ott tartózkodott a vezérkar futára, aki átadta a VKF 28/Főv.hdm. 41.IV.10. sz. hadműveleti intézkedést:
„A német XLVI. páncéloshadtest Barcsról Vinkovci, a XLI. páncéloshadtest Temesvártól Belgrád irányába támad. Benyomás, hogy az ellenség megrendült. Helyzete a barcsi és a temesvári csoportok bekerítés folytán kritikus. Így a Fővezérség a Duna-Tisza közén szívós ellenállással nem számol. A 3. hadsereg Szabadkától nyugatra jól összefogott súllyal törje át az erődvonalakat, nyugatról kerítse be és semmisítse meg
67a jugoszláv erőket. A gyorsanmozgó csapatokkal lehetőleg a Ferenc-csatornától délre előretörni, mielőbb elérni a Duna vonalát és birtokba venni az átjárókat. A 11. dandár a hadsereg jobb szárnyán támad azzal a feladattal, hogy a baranyai háromszöget birtokba vegye. A bezdáni csatornatorkolat zsilipje gyorsan elfoglalandó; a vállalkozás esetleg még a hadsereg megindulása előtt végrehajtandó…”
A németek április 10-én már Belgrádot támadták, s fennállt annak a veszélye, hogy a 3. hadsereg nem kerül alkalmazásra és elmarad az olyannyira várt délvidéki terület visszacsatolása. A felső vezetés ezért a támadás időpontját 11-ére hozta előre. Az új hadműveleti intézkedés 10-én késő este érkezett meg, amikor a parancsok már a dandároknál is ki voltak hirdetve.
A csapatok jelentős része még menetben volt, a beérkezettek pedig fáradtak voltak, állományukat rendezték, illetve a feltöltésekre vártak. Már az eredeti terv szerint is igen szoros volt a határidő. A támadás 24 órával történő előrehozása még kellemetlenebb helyzetbe hozta a csapatokat.
A hadsereg-parancsnokság ennek megfelelően módosította a hadműveleti tervet, amely az alábbiakat tartalmazta:
