Antal István, dr., vitéz
Antal István, dr., vitéz
Kenderes, 1896. február 18. – Budapest, 1975. szeptember 5.
Középiskoláit Budapesten, a jogot Budapesten, Párizsban és Halléban végezte. Az első világháborúban hadnagy, 1920-ban Budapesten jogi doktorrá avatták. 1919-ben megalapította a Piros-Fehér-Zöld Blokkot, amelynek első elnöke lett. A Szózat c. lap vezércikkírója. Felelős szerkesztője volt a Magyar Szövetkezésnek és a Ceglédi Kisgazdának. 1923-tól a Fajvédő Párt tagja. 1932-ig ügyvédi praxist folytatott. 1932–35 között a Miniszterelnökség sajtóosztályát vezette, majd az IM-ben volt államtitkár 1936-ig, illetve 1938–42 között. Tagja volt az Országos Irodalmi Tanácsnak. 1942 áprilisától 1944 márciusáig nemzetvédelmi propaganda miniszter, ezután igazságügyi- s egyben vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1944 októberében a Gestapo letartóztatta, az év végén Németországba távozott. A háború után a Népbíróság halálra ítélte, kegyelemből életfogytiglani börtönt kapott. 1960-ban közkegyelemmel szabadult.
