Bornemi/s/sza Géza
Bornemi/s/sza Géza
Munkács, 1895. december 20. (más adat szerint: 28.) – Budapest, 1983. június 4. (más adat szerint: 1984. július 3.)
Középiskolai tanulmányai befejezése után a József Műegyetemre iratkozott be, majd 1915–18 között az olasz fronton harcolt. 1920: gépészmérnöki diplomát szerez, és az egyetem tanársegéde lesz. 1920–30: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. műszaki tanácsosa. A Hungária Bajtársi Egyesület alapító vezetője. Tagja volt az Etelközi Szövetségnek, a Nemzetvédelmi Szövetségnek, a Szabadkőműves Páholynak, a Magyar Irodalompártoló Társaságnak. A „Technika” c. folyóirat alapító szerkesztője. 1932-től a főváros törvényhatósági bizottságának tagja. 1935–39 között a MÉP országgyűlési képviselője. 1935. március 4. – augusztus 1.: kereskedelemügyi-, 1935. augusztus 1. – 1938. november 15.: iparügyi, közben kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter is. Nevéhez fűződik a 44 órás munkahét bevezetése. A Kállay-kormányban ismét 296kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. 1945-öt követően kétszer is letartóztatták, de nem emeltek ellene vádat. (Az ő villájába költözött Gerő Ernő). 1953-ban kitelepítették Gyöngyösre. Különböző vállalatoknál mérnökként dolgozott. 1956 után 2 év börtönbüntetésre ítélték, valamint 5 évi időtartamra Budapestről való kiutasításra, 3 ezer Ft részleges vagyonelkobzásra, öt évre egyes jogaitól való eltiltásra. (A több szereplős per másik vádlottja dr. Knob Sándor (lásd ott!) volt.) A vád: a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való szövetkezés bűntette. Egyik tervezője volt a Bánhidai Erőműnek (Talbot centrálé).
