Egry/i/ Nándor, vitéz
Egry/i/ Nándor, vitéz
(Névmagyarosítása előtt: Etzinder)
Budapest, 1889. június 18. – ?
Budapesten, az állami főreáliskola 4. évének elvégzése után a grazi gyalogsági, illetve a traiskircheni tüzér-hadapródiskolába került. 1908: tüzér zászlós, 1911: hadnagy, 1914: főhadnagy, 1917: százados. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt felderítőtisztként, illetve üteg elsőtisztként. Háromszor sebesült meg. 1918 augusztusában a traiskircheni iskola oktatója, kiképző tisztje lesz, majd a Ludovikán tanít. (Amikor az Akadémiát 1919. április 15-én feloszlatják, a Magyar Térképészeti Intézethez kerül.) 1919. október 20. – 1925: a Ludovika tanára ismét. 1925–28: ütegparancsnok a 2. önálló ütegnél, 1932–37: Hajmáskéren tanár és csapatkiképző. 1938. augusztus 1-jén kinevezik az 1. lovasdandár 1. honvéd tüzérezred parancsnokának ezredesi rangban, s mint ilyen, részt vett Észak-Erdély, illetve a Délvidék visszafoglalásában. 1941-től a szovjet fronton szolgál. 1941. október 1-jén a Honvéd Haditechnikai Intézetbe helyezték. 1943. május 1-jén, mivel a szülők törvényes származását nem igazolta, nyugállományba helyezték. Később ideiglenesen visszaténylegesítették, az intézettel Németországba távozik, München mellett 1945. május 1-jén amerikai fogságba esik. 1946. április 12-én szabadul. Nyugdíjazzák, üzletszerzőként dolgozik. 1949–51 között a tatai „Rákosi” páncélos tiszti iskola tanára, tanszékvezetője. 1951 decemberétől a Budapesti Műszaki Egyetem Hadmérnöki Karán volt főelőadó. 1952 novemberében elbocsátották, 1954-ben nyugdíjazták.
