Gombos Gábor, vitéz
Gombos Gábor, vitéz
(Családi neve anyja után: Vajda, 1905-től örökbefogadási szerződés folytán: Grajfel. 1920-tól Gombos.)
Budapest, 1894. szeptember 4. – ?
A 4 polgári elvégzése után felsőkereskedelmi iskolába járt: ott érettségizik 1912-ben. Ezután két évig tisztviselő a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztárnál. 1914–18: a 3. tiroli császárvadászoknál szolgál az orosz és az olasz fronton. Kétszer sebesül meg. 1915: alhadnagy, 1916: hadnagy, 1917: főhadnagy, 1926: százados, 1938: őrnagy, 1940: alezredes, 1943: ezredes. 1918–20: Budapesten szolgál a 28. tábori vadászzászlóaljnál, illetve a Vörös Őrségben, valamint Tolnán a 8. honv. gye.-nél. 1920–40: a 2. gye.-nél, illetve a Rendőr újonc iskola páncéljárműves osztályán, majd a rétsági járási katonai parancsnokságon teljesít szolgálatot. 1940-ben Losoncra helyezik, részt vesz Észak-Erdély megszállásában. A Központi Átvételi Bizottság vezetője a WM-nél és a MÁVAG-nál. Harckocsizászlóalj parancsnoka Rétságon. A HM I/a osztályán a honvéd gépjármű szakfelügyelőség páncélos előadója. 1945. április 6. – 1948. január 1.: a HM szervezési osztályán páncélos és gépkocsi előadó. 1948. január 1.: nyugállományba helyezik.
