435. A SZÍNISZEZON ELŐTT
435. A SZÍNISZEZON ELŐTT
Komjáthy és társulata néhány nap óta M.-Szigeten van.
Azt beszélik, s kaptunk is már afféle hírt, hogy ezen a nyáron nem nagyon fogja megtölteni a Komjáthy tárcáját a szigeti közönség.
Kilátásunk van hát arra, hogy szeptember közepén megnyílik a Kossuth utcai Thalia templom, s estéit a színházban tölti tout Debrecen.
Bizonyos, hogy a bérletharc az idén is nagy lesz. Komjáthy szerencséje, hogy néhány év alatt divatos lett Debrecenben színházbérlő lenni.
Divatos lett, s ez a divat – anélkül, hogy belőle a művészet igazabb pártolására következtethetnénk –, úgy látszik, a tartósabbak közül való.
Ne nézzük ezúttal a színházba járás motívumait, konstatáljuk csak azt, hogy a debreceni színészdirektor igen meg lehet elégedve, s alig van vidéki város, melynek olyan nagy színházlátogató közönsége volna, mint Debrecennek.
Nem akarjuk Komjáthyt megvádolni, de az tény, hogy ő kellően nem viszonozta a közönség pártfogását.
A bérlőkkel szemben nem volt lojális, különösen a bérlő közönség azon részével szemben, kik között színügyi bizottsági tagok nem voltak.
Jogos kifogásaink lehettek repertoárja ellen, melynek összeállításában helytelen takarékossági szempontok voltak irányadók.
Sok kifogásolnivaló volt a rendezésben is, mely tapasztalatlan ember kezében volt.
A társulat nagyon közepes nívón állott. Egyes szerepkörök nagyon gyenge kezekben, némelyek pláne betöltetlenek voltak.
Egyáltalában Komjáthy sokkal inkább volt üzletember, mint egy műintézet direktora.
Jó viszonyban lévén a színházi bizottsági tagok nagy részével, ignorálta a közönséget s a sajtó kritikáját.
Mindezek olyan állapotok, melyeken a jövő szezon folyamán változtatni kell.
Őrködni fogunk a közönség érdeke felett, s különösen figyelemmel fogjuk kísérni a színügyi bizottság működését.
A színházlátogató közönség elvárhatja, hogy pénzének több látszata is legyen azoknál a betétkönyvecskéknél, melyeknek Debrecenben lett boldog tulajdonosa a színidirektor úr…
Debreczen 1899. augusztus 19.
