452. MÉG EGY ÜNNEP
452. MÉG EGY ÜNNEP
Ma görögkeleti és katolikus testvéreink ünnepelnek. Ők most kapták a szentlelket, aki bennünket már aligha itt nem hagyott. Mi elzengtük a mi allelujánkat, s ők most éneklik – sajnos egy-egy hamis hanggal…
De nem akarunk politizálni. Elvégzik ezt úton-útfélen a mi kollégáink. Arról szóltunk és szólunk csak, hogy néhány millió honfitárs nem velünk ünnepel…
Nem kicsi dolog ez. Nem lehet a munkában sem egy velünk, aki pihenni nem velünk szokott…
Idegen nyelvű honfitársainknak – sajnos – van elég biztosítékuk nyelvük, intézményeiknek megmaradására. Nem hisszük, hogy erre a külön ünneplésre is szükség volna.
Az időt ugyan mi sem tudjuk szabályozni sokkal jobban, mint ők, de a mi dátumaink mégis pontosabbak, s elvégre is ezek szerint rendezkedett be az egész művelt világ…
Szólunk pedig főként oláh honfitársainkhoz. Ők úgyis szeretnek a havasalji testvérek után menni. Kövessék most is őket. Legalább az időben ne legyen köztünk eltérés.
Ezt kár volna belevinni a politikába, mert ez olyan hatalmas, agghatatlan nagy úr, aki mintha tegnap látta volna, hogy ezen a földön nemhogy oláhok, de még magyarok sem laknak. Pedig ez a föld már ezer év óta a miénk!…
…És végül: ha egy pontból kiinduló két egyenes vonal térben nem is találkozhatik – ki tudja? –, hátha időben találkozni fog!…
Szabadság 1900. június 12.
