534. MOZGÓ FÉNYKÉPEK
534. MOZGÓ FÉNYKÉPEK
Ez a magyarba oltott német bohózat tudvalevőleg egyedül képes a sokat szidott német bohózatírókat rehabilitálni. – Csupa bohóság, csupa tótágas, csupa mulatság ez a darab. Egymást kergetik a leglehetetlenebb, legkacagtatóbb helyzetek. A „zajos derültség” itt igazán zajos. Néha valósággal megakad az előadás. A két hírneves Oszkár darabja egy szerencsés estét hozott ismét a nagyváradi színházba. Annyi szerencsétlen este után nagy dolog ám ez! Úgy látszik, ezúttal némi próbák után reszkírozták meg az előadást. Ez a bevett szokásoktól való eltérés nagyon kifizette magát. Az előadás kitűnő volt. Csak sajnálhatja, aki nem nézhette, illetőleg nem nevethette végig. Korrekt ensemble, kitűnő rendezés vívta ki a sikert. A rendezés Peterdi Sándor érdeme, kinek Kaján Tóbiása is kolosszális hatású volt. Szarvasi Sándor elegáns ügyes Kapor Kálmán, ám mintha nehézkes volna az efféle szerepekre. E. Kovács Mariskának is nehéz dolga volt veszedelmesen szubrett szerepében. Kitűnő kabinetalak volt a Bognár apósa. Elég elfogadható volt Benkő Jolán. Balla mulatságos figurát csinált a lengyel alakjából, de kissé kegyetlen volt Szohnerrel szemben. Alig hisszük, hogy a bájos, okos Vilma ilyen már nem is félszeg dzsentleménbe beleszerethessen. Pláne, ha valaki olyan édes csitri lány, mint Szohner Olga volt. Bérczy és Madas kisebb szerepekben excelláltak. A közönség nagyon jól mulatott, sokat tapsolt. Kérjük a direkciót, hozza divatba a jó előadásokat.
Szabadság 1900. december 21.
