552. NÉVTELEN LEVELEK
552. NÉVTELEN LEVELEK
(Háromfelvonásos bohózat. Maurice Desvallières és Antony Mars írták.
A Szigligeti Színház premierje 1901. január 17-én)
A Szigligeti Színház premierje 1901. január 17-én)
Antony Mars, az egyik társszerző, operettlibrettók írásán kezdte. A mai darab voltaképpen – hogy egy veszedelmes vegyi műszóval éljünk – tömített operettszöveg muzsika nélkül. Összehalmozása a francia bohózatírók összes, kipróbált őrültségeinek, lehetetlen helyzeteknek s lehetetlen figuráknak.
Mintha csak egy nagy csönd bejelentése volna. Hogyha régi, egyszerű recipéket nem tudunk adni, megcsináltuk hát az összes recipéket, vegyétek így együtt!… A közönség pedig hatalmasan mulat, s kimerülésig mulat az ismert bohóságokon.
Egy mulatságos bohózatnál a cím nem sokat számít. Az a fő, hogy jól hangozzék. Egy ravasz házmester névtelen leveleket ír busás borravaló reményében féltékeny asszonykáknak s tigris férjeknek, s ezek a névtelen levelek összehozzák a mi régi jó ismerőseinket. A rettenetes anyóst, ki ezúttal hét hónapig némaságot szimulál. A kikapós apóst. A naiva menyecskét. Az áldozatra szánt vőt. A fürdők kokottját, ki ezúttal egy csellista neje. Az őrült muzsikust, ki viszont ezúttal Nyárai. A lehetetlen vidéki párt. A rémületes nyárspolgárt. Az ördög tudja őket mind felsorolni. Mind egy helyre csalják őket a névtelen levelek. Aztán a régi helyzetek. Szerelmi duett őrületes akadályokkal és anyóssal. Pofonok és békecsókok. És a többi. Önök még a direkció jóvoltából nem ismerik a New York szépét. Hát csak ebben az operettben van tán több bolondság, mint a mai darabban.
Természetes dolog, hogy egy ilyen darab figuráit megcsinálni könnyű. De hogy ezek a figurák jól is végezzék a dolgukat, hogy ezek az őrült helyzetek perfektül váltsák fel egymást, színházi nyelven: hogy ez a darab menjen – az sok-sok próba és sok-sok ambíció dolga.
Hát a mai előadás bizony gyenge volt. A rendezés összeengedte a túlságosan bohó bohózat helyzeteit. Sok helyütt a szereplők sem tudták, hogy mi lesz. És hogy a közönség jól mulatott, nagyon sokat nevetett, az az egyes szereplők érdeme és a szerzőké, kik a darabot úgy írták meg, hogy lehetetlen elrontani.
Örömmel emeljük ki a szereplők közül Bérczit, ki egy apóst játszott művészien, mindig nagy hatással. Mellette a mindig zseniális Nyárait. Pompás csellista volt. Füredi nyárspolgár alakja kabinetalak, kitűnő maszkkal. P. Szép Olga a kokott szerepében excellált. Benkő Jolán anyósalakjait már fölösleges dicsérni.
Bognár és Erdei Berta remek pár, Balla elegáns és ügyes volt. A kisebb szereplők is külön-külön beváltak. Reméltük, hogy jövőre már nemcsak a szereplőket, de az előadást is módunk lesz megdicsérni, melyet különben disztingvált premier-közönség nézett végig.
Szabadság 1901. január 18.
