559. VÁLJUNK EL
559. VÁLJUNK EL
Sardou brilliáns vígjátékát mégsem volna szabad csak úgy előrántani, mint azt a nagyváradi színházban tették. A hagyományok kevés darabnál köteleznek úgy, mint ennél. Bosszantó, ha a szellemet, bájt és kedvességet úgy megcsúfolják, mint az ma este történt. Pedig nagyon előkelő, díszes közönség akart ma este jól és édesen mulatni. Érdekességei voltak azonban csak a mai estnek, élvezetei kevésbé. Batizfalvy Gizella, a színház fiatal tagja egy eléggé ismert kis színházi háborúság után ma lép fel először. Tisztelői kedves tüntetéssel fogadták. Díszesebbnél díszesebb csokrok s lekötelező, udvarias tapsok fogadták. – Nehéz, igazi drámai primadonnaszerep Cyprienne szerepe. Batizfalvy kisasszony nagy ambíciójára vall a mai vállalkozás. Szerepét talán csak egyedül ő tudta. Még partnerein is segített. Szép volt, s toalettjei előkelő ízlésűek. Ezt mind könnyen beismerjük. Az azonban természetes, hogy távolról sem volt igazi Cyprienne. De néhol felcsillant az inspiráció tüze, és megtalálhattuk egy-egy pillanatra a színésznőt is. Otthonosan járt-kelt. Vagy két jelenetben egészen tetszett is. A vállalkozás nem maradt hát éppenséggel kísérlet. Némi rehabilitáló elismerést is szerzett a kisasszonynak, akinek persze nagyon-nagyon sokat kell még tanulnia. Balla kitűnő volt a férj szerepében. Nyílt színen is kétszer hívták ki. De Nyárai Odhemárja illúziórontó rossz volt. Kár volt ezt az éppenséggel nem neki való szerepet elvállalnia. Az első felvonásban maga is észrevette a nézőtér hidegségét. Kitört hát belőle az ős Nyárai. Addig legalább diszkrét és elegáns volt.
De a második és harmadik felvonásban már nem tűrte a tapséhséget. Ki is csikarta a tapsot a karzattól. Enyhítő körülménye, hogy későn osztották rá a szerepet, melyet Nyárai nagyságának elismerése mellett is bizony Deésynek kellett volna eljátszani. A szerepet ő se tudta. Ellenben jólesik megdicsérnünk Szente Rezső igen ügyes főpincérjét. A közönségen észrevehető lehangoltság érzett.
Szabadság 1901. február 12.
