594. A GÉSÁK
594. A GÉSÁK
Mary Halton után, a diadalmas esték között, hiba volt a Gésákat előrántani. A legbájosabb Mimóza, az aranyos amerikai rniss minden édes pajkossága elevenebb még előttünk, mintsem élvezni tudjunk még egy olyan varázsos, szép Mimózát is, mint a Székely Iréné. Hiába, amit tíz nagyképű kritikusnak nem hisz el a publikum, Mary Haltontól megtanulta, hogy a japán gésa nem lehet Szulamit, de pajkos, de gondtalan s gondolkozni sem tudó, vidámításra termett teás leány. Meg nem is volt ma kellően diszponálva Székely Irén. Bágyadtnak, kedvetlennek látszott egész este. Egy-két énekszáma keltett csak igazán hatást. Ámon Margit Rolly-Pollyja már sugaras, vidám, pajkos. – Pompásan táncolt, mozgott. Ma igen tetszett, és sokat tapsolták. Nyárai Vuncsija ma sem volt jobb. Perényinek Katánához nincs elég hangja. A karok pedig kiválóan rosszak voltak ma. Bérczinét gyönyörű táncáért zajosan megtapsolták nyílt színen. A közönség, ez a jó nagyváradi közönség ez estén is majdnem megtöltötte a színházat.
Szabadság 1901. április 14.
