111. CSALÁDI ÖRÖMÖK
111. CSALÁDI ÖRÖMÖK
(Hennequin vígjátéka, a debreceni színház premierje 1899. április 7-én)
Nagyon olcsón juthatott a Családi örömökhöz Komjáthy. Csak ennek a körülménynek tulajdoníthatjuk a tegnapi premiert. Kezdünk úgy lenni a premierjeinkkel, mint az egyszeri ember az esővel: „Adtál Uram áldást, de nincs köszönet benne!” Legalább a Családi örömökben nemigen van köszönet. Az egész darab egy ügyes ötleten felépült gyarlóság, melynek kötelessége egy estét betölteni. Ezt a kötelességét teljesíti is, de sikert aratni ennek a darabnak meg nem adatott.
Úgy tudjuk, hogy a darab írója sokáig tartózkodott Németországban. Annyi bizonyos, hogy a francia vígjátékok legelőnyösebb tulajdonságát, a sokszor sikamlós, de mindig mulatságos francia eszprit alaposan elfelejtette.
Egypár túlzásra alkalmas, lehetetlen helyzet, néhány sikerült vicc, két-három epizódalak kelthet a darabban némi derültséget, de a vígjáték maga elhibázott, értéktelen holmi.
A tegnapi – elég szépszámú – közönség kellőleg méltányolta az újdonságot. Ami kevés taps volt, a szereplők egynémelyikének szólott; az első felvonás után alig három tenyér bátorkodott összeverődni.
A darabnak jóformán meséje sincs. De Ferillac báró (Szacsvay), ez a podagrás vivőr nyugalmas, családi élet után áhítozik. Megházasítja unokaöccsét, leendő örökösét, Adricut (Tanay), aki csinos feleséget, házsártos anyóst, 24 év óta papucs alatt nyögő apóst (Szathmáry Árpád) hoz a házhoz. A folyton civódó ifjú pár, a fúria anyós, a papucs ellen fellázadt após, a dühöngő „békés családi élet” De Ferillacnak elveszik a kedvét a családi örömöktől. Visszatér a régi élethez; a civakodó házasfelek pedig – hogy a darab bevégződhessék – kápráztató gyorsasággal egymás nyakába borulnak.
Ez a kevés cselekmény is rémítő unalmasan folyik le. Alig van egypár derültebb epizód. Némi derültséget csak a folytonos névcserével sújtott, konfidens inas (Rubos) jelenetei s a házastársak drasztikusan rajzolt civódásai keltenek, mert bizony még pikantéria sincsen a darabban. Tucattermék, mely Debrecenben is megbukott. A szereplők sok jóakarattal, de kevés készültséggel játszottak, a súgónak ismét meleg napja volt. Kiss Irén érdemel teljes elismerést, nyílt színen is többször megtapsolták. Tűrhetők voltak Halmy Margit, Tanay, Rubos és Szacsvay is, kinek azonban a vígjáték nem terrénuma.
Szathmáry Árpád tegnap jutott először nagyobb szerephez. Kezdő, vagy ha lehet mondani: kezdetleges színész minden előnyösebb tulajdonság nélkül. Csak a debreceni színház különben is szépszámú kezdőinek számát gyarapítja. Sokat kell még neki tanulnia a középszerűségig.
Cserény Adél ízléstelen játékáért szolgált rá a megemlítésre. Sziklai azonban kis szerepében is művészit tudott nyújtani.
Debreczeni Hírlap 1899. április 8.
(a–e)
