117. A BÁNYAMESTER
117. A BÁNYAMESTER
Ennek a Zeller-operettnek Sárosi (Scher) Paula fellépése kölcsönzött nagyobb érdekességet.
Sárosi kisasszony igazolta legelső fellépésekor alkotott véleményünket.
Tagadhatatlanul tehetséges színésznő. Kis terjedelmű, de kellemes hangja, kedves megjelenése jó hatást gyakorolt a közönségre. Tapssal, virággal fogadták, s a taps egész előadás alatt állandó maradt. Kellő gyakorlat és szorgalommal jó színésznő lehet, csak kissé idegenszerű kiejtésmódjáról szokjék le.
Az est fő sikerét R. Serfőzy Zseni aratta, aki valósággal „beugrott” nehéz szerepébe. Ez a „beugrás” alig látszott játékán. Kedvesen, ügyesen játszott; énekszámainál pedig igazolta a debreceni színházi közönségnek róla alkotott kedvező véleményét. Valóban, a női énekes személyzetnek alig van oly értékes és nélkülözhetetlen tagja, mint ő.
Ferenczi a bányamester szerepében nagy sikert aratott. Eddigi impresszióink szerint ő hivatva van arra, hogy elfeledtesse a közönséggel régi kedvencét, Békésyt. Karacs is jó volt.
Sziklay az ő megszokott remek alakításával tartotta állandó derültségben a házat.
Locsarekné nyílt színen is tapsot aratott, Rubos pedig kis szerepében is nagy hatást ért el.
A többi szereplőkről is csak jót mondhatunk. A női kar egyik tagjáról azonban (nevét most elhallgatjuk) meg kell jegyeznünk, hogy minden alkalmat megragad arra, hogy a figyelmet magára vonja. Ajánljuk az illetőt a rendező figyelmébe.
Máskülönben zenekar s kar jók voltak.
Az előadást elég szépszámú közönség nézte végig.
Debreczeni Hírlap 1899. április 22.
(a–e.)
