124. FEKETE MÁJUS
124. FEKETE MÁJUS
Ez igazán nem szép a Májustól. Mennyi dicséretet zengtünk el már róla. Ráfogtuk, hogy ő a fény, az illat, a szerelem s poézis hónapja. S mi igaz ezekből a ragyogó tulajdonságokból? Amit nem is vártunk: hideg, őszi eső és csúnya sár.
Már a hónapokban is csalódunk. Ha a világfájdalmas hangok illenének a mi századvégi gondolkozásunkhoz, ez a májusi ősz elmondathatná velünk a régi panaszt: megváltozott már minden…
…A nagytemplom mögötti kertben egypár orgonabokor virított. Rakva volt virággal, illatos, kábító orgonavirággal.
Tegnap már nyílott, ma már a sárba hullt mindenik kicsi, illatos kelyhe.
Pedig de másképpen számítottunk. Az orgonavirág, ez a szerelem-sejtő, édes illat körülszálldos, elkábít bennünket. Azután nyílik az akác. Az akácvirág a szerelem hónapjának igazi virága. Elbódít, megejt, szeretni késztet vértkergető, fojtó illata, s egy édes illatmámor, egy boldog szerelmi álom lesz ez a szép, ragyogó, fényes poétikus Május…
…Az ablakon kopog az esőcsepp…
Május?… Fény?… Illat?… Szerelem?… Hol maradtok?… Sár, csúnya sár van, fekete, hideg, őrült, szecesszionista lett a május.
Vajon nyílni fog az akácfavirág?… Vajon már a hónapok is megcsalnak bennünket?…
Igazán nem szép a májustól, hogy így becsapott. Mikor mennyi verset írtunk róla.
Debreczen 1899. május 8.
(a.)
