185. A VÍZ ÉS A SZESZ
185. A VÍZ ÉS A SZESZ
Debrecen város problémái ezek.
A vízzel az a baj, hogy nincs, a szesszel pedig, hogy van.
A nemes város ugyanis roppant szívére vette, hogy gyermekei a vízhiány miatt szomjan találnak halni. Ezen segíteni kell, s megnyitotta – a szeszüzletet. Természetesen nem számolt le két dologgal. Először, hogy nem mindenki issza meg a szeszt víz helyett, másodszor a szeszüzlet még azt a kis vizet is felemészti, ami még Debrecennek van.
Ez a hanyagság megbosszulta magát.
Debrecen – a város és nem a szeszkereskedő – rájött hamar két dologra. Először, hogy a szesz mellett elhordja a járvány mind a hatvanezer és egynéhány lakóját, másodszor, hogy olyan nagy szeszüzlethez, mint az övé, több víz szükséges. Ezt Debrecennek – nem a városnak, hanem a szeszkereskedőnek – olyan ellenségei is bizonyítják, mint az Áronok.
Mikor aztán ilyen sok világosság gyúlt a város bölcs vezetői fejében, elhatároztatott két dolog:
1. Víznek muszáj lenni.
2. Szesznek is muszáj lenni.
Nemsokára ismét lesz kútfúró kísérletezés, de megmarad a szeszkereskedés.
Valószínűnek tartjuk, hogy a második határozat testet fog ölteni.
S a víz?…
Ajánljuk az Áronoknak: nyissanak vízkereskedést.
Több szükség van erre, s jövedelmezőbb is a szeszkereskedésnél Debrecenben.
Debreczen 1899. október 26.
-di.
