189. A LÉTÉRT VALÓ KÜZDELEM
189. A LÉTÉRT VALÓ KÜZDELEM
Daudet maga is sokat tartott erről a darabjáról és jogosan. Ha dramaturgiai szempontokból lehet is kifogásokat emelni ellene, tagadhatatlan, hogy érdekes és értékes alkotás, mely az este nálunk is nagy sikert ért el. A darabot ismeri jól a debreceni színházlátogató közönség, így csak az előadásról kell szólanunk. A tegnapi est diadalestéje volt drámai személyzetünknek. Kritikusi sablonnal: a szereplők mind hivatásuk magaslatán álltak. És ha nem is juttatták mindenben érvényre a nagy francia író hatalmas tendenciáit, általában egységes interpretálást, finom alakítást, művészi játékot nyújtottak. A Darwin-teóriát egyénítő Asier-t Komjáthy játszotta. Ambícióval és sikerrel. A kettő közti űrt fényesen töltötték be az ő tehetsége és szorgalma. Egy-egy vonása talán túl erős volt a minden eszközzel érvényesülni akaró Asier-nek, de az is Komjáthy felfogásának eredetiségét mutatja. Olyan partner, mint amilyen tegnap Komjáthyné volt, egy rossz színészt is inspirált volna. Különösen a negyedik felvonásban volt igazán nagy – elvégre is csak nem foglalták le teljesen ezt a szót a vendégjáró idegen hisztriók –, amikor Komjáthyval együtt számtalanszor szólították őket függöny elé a közönség tapsai. Szabó Irma és Szacsvay Sándor játékára elég egy jelző: művészi. Csak őrangyalaik mentették meg őket a vasfüggöny ajtaján való kihívástól. Ezt a dicsőséget pedig – azt hisszük – szívesen engedik ők át a primadonnák számára. Külön kell megemlékeznünk Fáy Flóráról. Jólesik látnunk azt a szép haladást, mely nála napról napra észlelhető. Szinte erőszakkal dobja el magától az iskola tehetségölő modorosságait. Sajnáljuk, hogy terünk nincs elég, hosszú dicséretet érdemelne mindenik szereplő. Így csak névről említjük meg: Bartha Istvánt, Tanayt, Szathmáryt, Rubost, Lányi Irmát, Follinusznét, Kiss Irént, Tóth Eleket, Halászt. Dicséretére szolgáljon a debreceni közönségnek – melyet annyiszor és annyi joggal vádoltunk meg már a ledér múzsához való átpártolásáért –, hogy a tegnapi darabot és előadást érdeme szerint méltatta. Bár ne kellene ezt specialitásként regisztrálnunk…
Debreczen 1899. november 9.
(a. e.)
