206. MÉG MINDIG A „PUKK-ÁM-PUKK”
206. MÉG MINDIG A „PUKK-ÁM-PUKK”
Kincses Kolozsvár még mindig nem tud beletörődni, hogy az ő koszorús költőjét Nagy Mórnak hívják, ki a város millenáris irodalmi pályadíját nyerte több kötetet kitevő költői működésével.
Mikor a bíráló bizottság Nagy Mór mellett döntött, az egész sajtó foglalkozott evvel az „irodalmi esemény”-nyel, s mutatványokat közölt a koszorús költő csodabogaraiból. De különösen nagy volt a felzúdulás Kolozsvárt, bár a helyi méltatlankodásban nagy része volt a megsértett ambíciók kitörésének is.
Nagy Mórt azóta már elfeledte a világ, legfeljebb egyik versrefrénje: a „pukk-ám-pukk” számíthat esetleg halhatatlanságra.
Kolozsvár azonban nem felejt. Egyik kolozsvári lap mellékletén folytatásokban bírálgatja a koszorús költő poézisét, s hogy milyen modorban, azt a cím is mutatja: „Babér avagy keserűlapu?”… Természetesen keserűlapu…
…A dolog morálja különben az, hogy egy város se akarjon élő koszorúsokat. Ezekben soha sincs köszönet. Ellenben Kiss József, a legnagyobb élő magyar költő ismét elbukott a Kisfaludy Társaságban. Nagy Mór, a boldog: koszorús; Kiss József szegény – koszorúzatlan…
…Megbocsát talán Kiss József, hogy ebbe a „pukk-ám-pukk” című hírbe került, de olyan fatálisan összeesett az ő „bukása” és a kolozsvári „koszorúsmosás”.
Szabadság 1900. február 9.
