252. GALÁDSÁG VAGY HÜLYESÉG?
252. GALÁDSÁG VAGY HÜLYESÉG?
Ne tessék hinni, hogy a néppárt hivatalos orgánuma antiszemita. Dehogy! E néppárti papiros olyan türelmes, mint egy szamár. Nem izgat, nem gyanúsít: egyszerűen objektív módon tárgyalja a nagyvilág szenzációit.
Állítja talán ő, hogy Konitzban talmudista zsidók keresztény vért ontottak?… Dehogyis állítja! Az Alkotmány derék, becsületes lap. Főelve: a keresztényi szeretet…
K. Mit csinál hát az Alkotmány?
F. Az Alkotmány hűségesen regisztrálja a Deutsche Tageszeitung cikkeit a konitzi gyilkosságról.
Van ebben valami megszólni való? Hát tehet arról az Alkotmány, hogy ez a német lap, melynek már 23-ik közleményét regisztrálja, határozottan azt állítja, hogy a „zsidó titkos könyvek” parancsolják a keresztény vér ontását?…
Hát az Alkotmány mondja ezt? Nem. Ugye, hogy nem? Ezt a Deutsche Tageszeitung mondja. Az Alkotmány egy árva szót sem fűz ezekhez a cikkekhez. Ő – regisztrál… Regisztrál némán, türelmesen, keresztényi szeretettel…
Az egész komédiából ez az egy az érdekes. A Deutsche Tageszeitung vádolója bizonyosan vagy őrült, vagy gazember…
És a kedves regisztráló?… Ő nem vádol… Ő türelmes és keresztényi szeretettel teli!… Mit szóljunk neki? Viszonozzuk az ő keresztényi szeretetét hasonlóval. Jóhiszeműségét jóhiszeműséggel.
Mi se vádolunk. Csak regisztrálunk. Regisztrálunk pedig két igazságot.
Az egyik: aki tudatosan hazudik, az galád…
A másik: aki ismert hazugságokat elhisz, az hülye…
Szeretettel engedjük, hogy ő maga válasszon!…
Szabadság 1900. július 14.
ae.
