275. A JAPÁNOK
275. A JAPÁNOK
Egy sanghaji távirat szerint a szövetséges csapatok, különösen a japánok rabolnak, fosztogatnak Pekingben. Egy városrészt felgyújtottak és elhamvasztottak. A jobb módú lakosság már akkor elmenekült, mikor a császári család elhagyta Pekinget.
Tehát kik rabolnak? Különösen a japánok… Kik a barbárok?… Főként és különösen a japánok.
Hála nektek, porcelán emberkék. Hála nektek, hogy ambíciótok nagyhatalomnak lenni. Hála nektek, hogy ti is csapatot küldtetek a szövetséges csapatok közé. Ti még barbárok vagytok egy kicsinyt. Rátok lehet kenni egyet és mást.
„Ezer taelt minden megmentett európaiért!” Naiv emberek számítgatják, hány milliót kell fizetni a temperamentumos Vilmos császárnak. A szövetséges csapatok pedig fosztogatnak, rabolnak Pekingben.
Vajon nem fogják-e megmenteni a szövetséges csapatok Vilmos császárt a fizetés gondjától? Vajon nem végzik-e majd el azt, amit a barbár kínai csőcselék nem tudott?…
Mi úgy gondoljuk, hogy Waldersee gr. viszi magával ama bizonyos ezer taeleket. Ő fogja számon venni az épen maradt európai koponyákat.
Racionális számítás szerint Waldersee generalisszimusz 1902. augusztus hó 14.-én délben fog Kínába érkezni. Addig bizonyára kő sem marad Pekingből. Elpusztítják a – japánok. Waldersee úr viheti vissza a taeleket. Nem lesz ott egy lélek európai sem!…
De beszéljünk komolyan. Van-e még most is épeszű ember, aki elhiszi, hogy a humanizmusnak köze van a kínai csetepatéhoz.
Ha van, az bizonyára csak japán lehet.
Szabadság 1900. szeptember 5.
