75. A JOGÁSZ ÉS TISZTVISELŐ KÖR JELMEZBÁLJA
75. A JOGÁSZ ÉS TISZTVISELŐ KÖR JELMEZBÁLJA
Isten veled, Karnevál!…
Isten veled, mámoros jókedv, édes könnyelműség: Karnevál meghalt, s ti is elmúltatok.
Kacagó éjszakák varázsa nem csábít már többé, gondtalan odaadás, mámoros élet, arany könnyelműség tovább már ne kísértsetek: Karnevál meghalt, hamut a fejekre, zokogjunk, vezekeljünk, göröngyös úton vándoroljunk tovább…
Isten veled, te szép, te ragyogó farsang! Isten veled Karnevál!
*
Meghalt a farsang, mámorba fulladva halt meg Karnevál, de Istenemre, szép temetése volt!…
Koporsójára dobtuk a tél összes virágát: koporsója körül ravatalt állottak a legszebb virágok, a legszebb leányok…
Így szép az elmúlás. Mámorba fulladva átálmodni magunkat egy más világba.
Így szép az elmúlás, így szép a temetés – kacagva, dalolva válni el.
Karnevál herceg, irigylem a halálod!
*
A hamvazás napjának hajnala piroslott az égen, és még mindig szólott a zene, táncoltak a párok.
Sohse halunk meg! Éljen a jókedv! Éljen az édes mámor! Ezek voltak a jelszavak.
…És ma porba hullunk, vezekelünk…
Debreczeni Hírlap 1899. február 15.
