86. EGY KIS NAIVÁRÓL
86. EGY KIS NAIVÁRÓL
Annyi komoly, okos dolog között elfér vajon egy kicsi, apró hír egy kicsi naiváról?… Talán nem haragszik meg a mi közönségünk, ha ma nem írunk hírt a hamis borokról, ahelyett egy kis naiváról mondunk igaz mesét, egy kis naiváról, aki szintén hamis.
A kis naivának besúgja valaki, hogy egy bolondos gyerek őrülten beleszeretett, s naponta legalább öt verset ír hozzá.
A versek nagyon rosszak voltak, de a kis naivának mégiscsak hízelgett ez a költői imádás.
Várta hát nagyon a verseket s a szerelmi vallomást.
Várta sokáig, majdnem egy hónapig várta, de hiába. A trubadúr nem vallott szerelmet sem versben, sem prózában.
A kis naiva nagyon bosszankodott, alig várta, hogy találkozzék az élhetetlen imádóval.
A találkozás nem sokáig késett, s a következő párbeszédre adott alkalmat:
– Haragszom magára!
– Tudtommal nincs oka!
– De igenis van.
– ?
– Hiába néz, komoly okom van!
– Szíveskedjék szegény fejemmel tudatni.
– Hát… hát az mégse járja, maga… Sze… igen szerelmes már régen, és… és mégsem vall… mondta meg… nekem…
…Engedjenek meg, tisztelt olvasóink, ha a hamis borok helyett egy igaz mesét mondtunk el valakiről, aki szintén hamis, ámbátor naiva.
Debreczeni Hírlap 1899. március 2.
