112. [NYILATKOZAT A PÁLYAKEZDÉSRŐL]
112. [NYILATKOZAT A PÁLYAKEZDÉSRŐL]
Számomra, sajnos, kezdenek elveszni a megindulásnak, az első küzdelmeknek és sikermámoroknak tegnap még megható emlékei. Úgy rémlik, hogy dac, magyar legénykedés, mások világos bíráló nézése voltak legeslegelsősorban az ösztönzőim. Később ez egyszerű, egészséges motívumokat át- és átszőtték újabbak, színesebbek, rafináltabbak s misszióérzésbe fektetettek. Ma kissé öregedőn, betegen s megfogyatkozott hittel nem lelkesítnek ifjú patvarkodásaim, s csak az izgat, késztet a jövőre: bebizonyítani lehetőleg, hogy nem kötelességmulasztás volt, amikor harmincéves koromban, lírikusok tradicionális véghatárán, nem fejeztem be egyébként eléggé farsangos és megélt életemet.
Világ 1912. december 25.
Ady Endre
