260. VÁLASZTÁSI MOZGALMAK BIHAR MEGYÉBEN
260. VÁLASZTÁSI MOZGALMAK BIHAR MEGYÉBEN
Lanyhán és kedvetlenül, minden nemesebb lelkesedés, elvi vagy eszmei harcra vágyó kedv nélkül indult meg a választási küzdelem Bihar megyében. A polgárság csömörlésig van minden párt programjával, melynek hazugságain keresztül lát ma már minden írni, olvasni tudó ember, és meg tudja ítélni, hogy mindössze csak arról van szó, hogy ez vagy az az úr kapjon-e mandátumot, s nem úgy, mint régen, mikor elvek és eszmék megvalósításáért vágyódtak az arra hivatott férfiak a parlamentbe.
Csüggetegen, kedvetlenül indul a szabadelvű párt a választási küzdelembe. A szabadelvűség varázsereje talán tudna még új erőt, új harci kedvet önteni elernyedt idegeikbe, de hogy álljanak ki a választók elé hirdetni a szabadelvűséget, mikor érzik és tudják, hogy fönn a szabadelvű párt vezére, Széll Kálmán fraternizál a klerikális és reakcionárius elemekkel, és csak alkalomra vár, hogy mint fölös kolonctól megszabaduljon a régi szabadelvű gárdától.
Még siralmasabb és szánalmasabb a függetlenségi és 48-as párt helyzete Bihar megyében, mely üres frázisokat, hazafias szólamokat szór szét a levegőben valami reális, praktikus program helyett. Az elmúlt választás alkalmával egy csomó olyan úr került fel Bihar megyéből 48-as párti programmal a képviselőházba, akiknek semmi helyük sincs odafönn. Hogy másokat ne is említsünk, Leszkay Gyula, a berettyóújfalusi és Balogh László, a nagyszalontai képviselő a szájukat se nyitották ki öt esztendő alatt. Határtalan és megfoghatatlan vakmerőség az ilyen uraktól, hogy ennek dacára minden parlamenti hivatottság és képesség nélkül újra a mandátumra aspirálnak. Náluk szánalomraméltóbb csak az a nép volna, mely őket újra megválasztaná.
Ebben a sivár képben egyedül csak az vigasztaló még, hogy e zagyva helyzet dacára nem tud még – Istennek hála – Bihar megyében tért hódítani a néppárt. A mi népünk józansága, szabadelvű érzése be sem ereszti egészséges talajukra ezt az undok mételyt, mely sajnos a felvidéken és különösen a nemzetiségi kerületekben oly megdöbbentő módon terjed.
Nagyváradi Napló 1901. augusztus 29.
