263. A MŰVÉSZI ANTISZEMITIZMUS
263. A MŰVÉSZI ANTISZEMITIZMUS
A művészi, bujkáló antiszemitizmus ellen szól Ábrányi Kornél abban a válaszban, melyet betegsége miatt csak most adhatott meg az agráriusok lapjának. Higgadt, előkelő, okos ez a válasz. Ezeket mondja benne a többek között:
Az egész középkorban sohasem volt Magyarországon gettó. De most, a huszadik században, minden téren megnyilatkozik a törekvés, hogy a magyar zsidóság külön éljen, száműzve a nemzet politikai és társadalmi egyetemétől. Hát igen! mi ezt az irányzatot is ama vegyi folyamat megakasztásának tartjuk, melynek megakasztása káros a magyar nemzet jövőjére nézve. És különösen akkor, mikor százados tapasztalatok győzhetik meg a magyart arról, hogy külön tömegekben élő nemzetiségeit nem tudja megmagyarosítani mindaddig, míg óriási számbeli és szellemi többséggel és felsőbbséggel és egy teljesen kiépített állami szervezettel nem tud úgy rájuk nehezedni, hogy a legszívósabb ellenállás is széttörik ez alatt. S hogy ebben a tudatban a magyar nemzeti érdek úgy nyelvi, mint kulturális szempontból, igenis számíthat a magyar zsidóság támogatására – ez kétségtelen.
Ám nem hisszük, hogy az Ábrányi okos, igaz cikkéből okuljanak azok, kiket illet. Folytatják művészi, de őrült antiszemita izgatásaikat tovább. Ez nagyon összefér a Széll-politika támogatásával.
Nagyváradi Napló 1901. szeptember 3.
