26. VASGYÁROS
26. VASGYÁROS
Én tudnám, te tudnád, ő tudná, s mi mind el tudnánk dörögni a színpadon, hogy Rózsi, azaz Claire szeretlek, de megtörlek! Úgy ismerjük már a szimpatikus Derblay urat és partnereit, mint akár a „kint a bárány bent a farkas” játékot. Naivnak tartjuk, unjuk is már, de el nem engedjük egy szezonban sem az öreg, de becsületes drámát, melynek Claire-je, Derblay-je, hercege stb. annyi ifjúi színi növendéknek álma. Egész természetesnek tartottuk hát, hogy László Irén is Claire szerepében akart a közönségnek bemutatkozni. Az ifjú hősnő kedves, szimpatikus leány, temérdek ambícióval. Az iskola [–] és ezúttal nem divatból szidjuk az iskolát – sok felejtenivalóval látta el.
Tanult, nagyon sokat tanulhatott és sokaktól tanulhatott a fiatal művésznő. Mindez nem aggaszt bennünket. Éppen a kisasszony nagy ambíciója, komolysága, intelligenciája, s a regulákon, paragrafusokon s betanult formákon is átragyogó talentuma biztat bennünket, hogy László Irén hamarabb lesz az önmagáé, mint az iskolákból kikerülők legtöbbje. A közönség nagyon szívesen, melegen fogadta, tapsolta s hívta többször a lámpák elé. Mi pedig konstatáljuk, hogy László Irén bevállott, be fog válni s jó akvizíció. Somogyi Károly tegnap újra nagy színészsikert aratott. Derblay-t játszotta zajos nagy sikerrel. A közönség nyolcszor-tízszer tapsolta ki. Öltözésével azonban nem volt nagyon szerencsés. Az előadás egyébként csak tűrhető. A ház elég népes.
Nagyváradi Napló 1902. április 6.
(a. e.)
