166. A FÖLTÁMADT VOLAPÜK
166. A FÖLTÁMADT VOLAPÜK
[Párizsból írja levelezőnk:]
A volapük föltámadt, azaz hogy újra beszélnek, írnak a tudósok egy világnyelv szükségességéről. Grenoble-ban kongresszus volt az elmúlt héten, s a világ sok részéből összeseregelt tudósok egyhangúan úgy nyilatkoztak, hogy kívánatos volna egy elfogadható világnyelvet teremteni, amelyen minden ország tudósai megérthessék egymást. Egyik szónok megemlítette, hogy ő tíz élő nyelvet beszél, s mégis nemrégiben egy tudományos munkájában fönnakad, mert a szükséges adatokhoz csak egy tizenegyedik nyelv segítségével juthatott hozzá. Egy másik tudós utalt a meglepően fejlődő fiatalabb kultúrájú népekre s kijelentette, hogy nemsokára egy igazi tudósnak tizenöt nyelv is kevés lesz. Erre pedig kevés egy emberélet, s mi marad a – tudományokra? Abban megegyeztek, hogy a nemzetközi nyelv nem lehet sem latin, sem görög s még kevésbé lehet a már szintén eltemetett volapük. Az eszperantó-nyelvnek sok tudós pártfogója akadt. Hivatkoztak az eszperantó sokasodó híveire is. Ám a gyülekezet mégsem foglalt állást az eszperantó mellett. A nagy többség nem tartja elég gazdagnak, könnyen megtanulhatónak és logikusnak az eszperantót. A grenoble-i kongresszus kimondta azonban, hogy a világnyelv kérdését napirenden tartja, megoldásán dolgozik.
Budapesti Hírlap 1904. augusztus 27.
