7. JEGYZETEK A NAPRÓL
7. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Jancsi és Mariska
Jancsi és Mariska
Nem Jancsi és Juliska… Hanem Jancsi és Mariska. Modern mese ez. Rigó Jancsit pöröli a felesége. Mintha közönséges királyi hercegnő volna, pénzt akar Mariska. Hiában nyafog Jancsi. Hogy az asszony sem volt jobb a Deákné vásznánál. Sőt alaposan megbosszulta magát Ward Kláráért. A sújtó igazság elől nem fog menekülni Jancsi. Csodálatosan kieszelt emberi institúció is a házasság. Az ember elhagyja az asszonyt. Talál helyette egy világszép másikat. Szárnyára veszi a hír. Ölébe húzza a jómód. Közben a feleség is éli világát. Azután múlik az idő. Elfut a dicsőség. Elfogy a jómód. Elmegy a másik asszony. Kihull a haj. Megroggyan a láb… És előáll a feleség. Ő nem hagyja el az embert. Kéri a pénzt, és joga van hozzá. És alapjában rettenetesen rendjén van ez így.
II.
A bikák érdekében
A bikák érdekében
Úgy volt, hogy Loubet elnök tiszteletére nagy bikaviadalok tartódnak Madridban. Mert Madridba készül Loubet elnök. A spanyol munkások pedig megmozdultak a bikák érdekében. Azt kérik, hagyják ki a vendéglátó programból a bikákat. Ne lássa a leghumánusabb állam feje, hogy mulat a spanyol, s hogy tudja ölni a bikákat. E mozgalomnak aligha lesz sikere. Végre is minden ország azt nyújthatja a vendégeinek, amije van. Mit adjon Spanyolország, ha a bikákat kíméli? De ez még nem minden érv. Van más is. Tudnak valamit a spanyolok is. A leghumánusabb államban sem a bikáknak van a legrosszabb dolguk. Az embereknek. Az állampolgárok nagy részének. Loubet elnök még nagyon emlékszik a Dreyfus-afférra. Hogy másról ne is essék szó. Látott már Loubet rettenetes bikaviadalokat bikák nélkül is. Sohse szégyeljék bikáikat a spanyolok. Addig, míg emberek eshetnek el a modern társadalmak küzdőporondján, nem is kiált egekre a bikák kiontott vére...
III.
Calvé Emma szalonkocsija
Calvé Emma szalonkocsija
A diadalmas Carmen, Calvé Emma káprázatos fényű szalonkocsit készíttetett magának. Ebben utazgat ezután e hódoló világban. Meg is illeti ez őt. Sarah Bernhardt-ról azt beszélik, hogy egy ezüst tálat tölt meg arannyal. Ez a házi kassza. Mikor kifogy az arany, újra teletölti a tálat. Egy Calvé Emmának pedig még szalonkocsija se legyen? De van. Szalonnal, ebédlővel, hálószobával. Páratlanul pazar kocsi. Sem Pattinak, sem másnak sohasem volt ilyen… Bizet barátai még emlékeznek a fatális Carmen-premierre. Támolyogva került az utcára Bizet előadás után. A nagy bulváron zokogógörcs fogta el. Egy barátja nyakába borult. Beszélni akart. Csak dadogott. Aztán elbújt a világtól és nemsokára meghalt. Nem érte meg, mint viszi világgá az ő nagy géniuszát és dicsőségét Calvé Emma. Szegény Bizet, még tán látni sem látott szalonkocsit soha életében…
Budapesti Napló 1905. október 14.
Pont
