211. A FIGYELŐ – UTOLSÓ SZÁMA
211. A FIGYELŐ – UTOLSÓ SZÁMA
Szomorúan olvassuk utolsó számát az Osváth Ernő revűjének. Hivatalosan: decemberi szám ez, tizenegyedik és tizenkettedik egyszerre. De azt halljuk, hogy a Figyelő nem jelen meg többet. Nagy és komoly törekvéseire alig hederített a magyar publikum. Az utolsó szám éppen ezért dacosan szép és gazdag. Előkelő bosszú ez és nemes. Iszonyú válságok napjait éli a magyar társadalom. E válságok legmélyebbje az irodalomból tör elő. Az irodalom elől jár most is, mint minden nagy társadalmi átalakulásnál. Az eddigi magyar irodalmat legfeljebb mint egzotikumot látta, és láthatta meg a külföld. Nemsokára másként kell néznie és értékelnie. A Figyelő az európai, az igazi magyar irodalom élére állt. Gárdáját fiatal, fanatikus íróművészekből toborozta. Úgy látszik, hogy kissé korán köszöntött be. De egy év alatt is sokat mívelt. És azt a publikumot, mely a Figyelőt olvasta, már nem lehet a régi irodalmi legelőkre visszahajtani. Elmúltak a mai háborús idők. Új életre váltódik a magyar társadalom. Akkor majd nagyobb publikum fogja látni, hogy mi az irodalom, s kik azok, akiknek szabad írni. A Figyelő, hisszük, csak pihenőt tart, s akkor újra megindul az előkelő művészet és ízlés nevében. A Figyelő utolsó számának gazdag tartalma ez: Magyar regényekről. Pállya Márton. Beteljesedés. Tóth Wanda. Egy vadkan naplója. Szini Gyula. A kemény Zendovszky (novella). Török Gedeon. Poe Edgár. Elek Artur. A babonás, a fonnyadt őszi est… (vers) Kemény Simon. Szerelmi dialógus. Oscar Panizza. Polémiák. Róbert Jenő. Arno Holz. Szilágyi Géza. Mahasena (műfordítás). Zsoldos Béla. Aphorismák a Hajnalhasadásból. Nietzsche Frigyes. Figyelő: Az eleven kulcs. Egy szép ördög naplója. (Kabos Ede regénye.) Goethe als Denker. Kuruzen-Melodien. Shakespeare Athéni Timonja. Szemlék.
Budapesti Napló 1905. december 24.
