231. CSAK NEM AZÉRT TALÁN?
231. CSAK NEM AZÉRT TALÁN?
A koaliciós kormánypárt most nincs egészen tisztában vele, haragszik-e a német császárra, avagy imádja a szép bajuszú uralkodót. Egyrészt szeretné megtartani a hősi pózt, amelyben ellene hadakozott, másrészt Bécsből jött a parancsolat violaszínű pecsét alatt, hogy lángolniok kell ő germán felségéért. Ebben a szánalomraméltó zavarban igazán kötelességünk az urakon segíteni. Emlékezzenek csak: hiszen voltaképp mindig imádták a német császárt, sőt barátságos összeköttetésben voltak vele. Emlékezzenek csak: mi is történt Csóron, mikor a vezérek Szögyény-Marich útján akartak nyeregbe jutni. Emlékezzenek csak: Wohl Lajos segítette őket. Nos hát Wohl Lajos a Szögyény-Marich titkára és barátja, Szögyény-Marich pedig a német császár barátja. Voltaképpen tehát a német császár által akartak nyeregbe jutni, ami természetesen – róluk lévén szó – nem lett volna külföldi beavatkozás. Minthogy tehát a rokonság így ki van derítve, nyugtassák meg lelkiismeretüket, és lelkesedjenek nyugodtan ő felségéért. Vagy csak nem azért haragudtak talán a német császárra, mert annak idején – anno Csór – nem akart kötélnek állni? Csak nem azért haragudtak rá, mert nem akart a magyar ügyekbe beavatkozni?
Budapesti Napló 1906. május 17.
