128. EGY FALUSI EMBER NAPLÓJÁBÓL
128. EGY FALUSI EMBER NAPLÓJÁBÓL
I.
Nem volt forradalmunk
Nem volt forradalmunk
Lamberggel elbánt a pesti nép. Görgey egy gróf Zichyt segített a másvilágra, de majdnem ennyi az egész. Fényes Samu minapi, bátor szép cikkében kultúrán inneni országnak sejti megrémülve ezt az országot. Nem, ez kevés, ez az ország nemcsak kultúrán inneni, hanem forradalmon inneni ország. Forradalma sohse volt ennek a Bécsben sokáig forradalmárnak csúfolt népnek és országnak. És ez a forradalom jobban, láthatóbban hiányzik a kenyérnél és a kultúránál is Magyarországon. Clemenceau, Franciaország miniszterelnöke a plutokrácia szolgálatában üldözheti s üldözi is a szocialista forradalmárokat. De mint francia ember már nemegyszer kénytelen volt harsányan kijelenteni, hogy Franciaország örök szignuma: a forradalom. Ez nemcsak azért jó, mert a forradalom a tudomány szerint is iramító tempóra bírja a haladást. De azért is, mert a forradalom, egy igazi forradalom emléke kissé le tudja hűteni a reakciós forróságot. Nekünk forradalmunk nem volt, de Bocskaink és Bethlenünk volt, s ezeket is átengedtük a históriának, lemondtunk róluk. S ha most visszatarthatatlanul belehullunk a sötétségbe és szolgaságba, ez az oka. A fejlődés ma már kizárja a guillotine-os forradalmat, s mi annak idején – elfelejtettünk elbánni azok őseivel, akik sorsunkat ma kezükben tartják. Majd nem mernének ők olyan bátrak lenni, ha a mai arisztokrácia őseiből és csatlósaiból néhány ezret fölkötöttek volna feledékeny és nem forradalmár őseink.
II.
Egy püspök legendája
Egy püspök legendája
Volt egyszer egy püspök, aki ellen azt a szörnyű vádat emelték, hogy anyává tett egy leányt. A püspök generálisa, az érsek, megparancsolta a püspöknek, hogy tisztázza magát. Ez nagyon könnyen ment, mivel abban az országban, ahol ez történt, a katolikus főpap volt a legnagyobb úr. A püspök a bíróság előtt kijelentette, hogy a panaszos leánnyal soha viszonya nem volt, sőt nem volt egyáltalában nővel, s erre esküt is tett.
Amikor a püspök hazament, három gyermek kezet csókolt neki gyermeki tisztelettel. A püspök izgatottan szólott rá az apaságának hódoló gyermekekre:
– Hol az anyátok, küldjétek ide az anyátokat.
A mama jön, s a püspök ott a gyermekek előtt ráordított:
– Hedvig, volt-e nekünk együtt valaha valami viszonyunk?
– Soha – válaszolta Hedvig minden fölösleges habozás nélkül.
A többit a püspök meggyónta legközelebb az érseknek, s a dolog rendbejött.
Budapesti Napló 1908. május 3.
A. E
