13. Az 1713. évi hadjárat.
13. Az 1713. évi hadjárat.
Mint már fentebb említettük, a szövetséges hatalmak, a császár és birodalmát kivéve, 1713. április 11.-én megkötötték XIV. Lajossal az utrechti békét, melynek értelmében Spanyolországot az amerikai gyarmatokkal V. Fülöp kapta, Anglia megmaradt Gibraltár és Menorca sziget birtokában. Savoya hercege királyi címmel Sziciliát kapta, Hollandia pedig azt a jogot, hogy Németalföld néhány határszéli várában őrséget tarthat.
Károly császár a Rajna mentén tovább folytatta a háborút. A Savoyai herceg a birodalmi sereget a mühlbergi táborban egyesítette, mely azonban nem elég erős, sem elég teljesítőképes nem volt, hogy Villars-al, aki a franciák 100.000 főnyi legjobb csapatjait vezényelte, szembeszálljon. Jenő herceg ennek folytán védelmileg viselkedett, mig Villars Landaut és a Rajna egész balpartját meghódította, majd Strassburgnál a jobbpartra átkelvén, a Breisgauban fekvő Freiburgot ejtette hatalmába.
A franciák további előnyomulásának a létrejött fegyverszünet vetett véget. Ezt az 1714. március 7.-én VI. (III.) Károly és XIV. Lajos között kötött rastatti béke követte, melyhez az 1714. szeptember 7.-iki badeni (Badem in Aargau) békével a Németbirodalom is hozzájárult. Ezek szerint a bajor és kölni választófejedelmek visszakapták országaikat, Franciaország megtartotta Landau várát, Spanyolország európai melléktartományai pedig, vagyis Belgium, Milano, Nápoly, Szardinia, VI. Károly császár birtokába jutottak.
Legtovább tartott a háború Spanyolországban, hol Starhemberg szivósan védte Barcelonát, míg végre Berwick herceg 1714. szeptember 11.-én szabad elvonulás feltétele mellett megadásra kényszerítette. Most aztán Fülöp végleg elfoglalta egész Spanyolországot.*
A már idézett műveken kivül lásd még: v. Noorden, der spanische Erbfolgekrieg. – Arneth, Prinz Eugen von Savoyen. – Legrelle, La diplomatie francaise et la succession d'Espagne. – Parnell, The war of succession in Spain 1702–1711.
){kind=link}
){kind=link}